Színtelen

Attila_the_hun•  2020. február 19. 01:58  •  olvasva: 65

Színtelen

Önpusztító tükörkép
széttörve hull számadásba,
eltékozolt nyár fényén
szilánkjain szárad
színtelen vére
a léttelen számára.

Mert illúzió volt az ok,
kevés tévedésre
a világ sokat hordott.
Sodrás nélkül maradt
a kiszáradt árok,
vélt reggelek medrében,
másoktól béreltek a célok.
Mert értéktelen fájdalom után
szívtelen a vérkeringés
és színtelen a vércsepp.
Végül, de korán,
a megmaradt darab, igyekszik
a mindenhez semmit tenni,
s végre hibátlanul
senki lenni.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Attila_the_hun2020. február 20. 15:16

@WhiteWolf: Egy verset és annak szavait, nem célszerű szó szerint venni. Én igyekszem úgy írni a verseim szavait, hogy azok együtt, tágabb jelentéssel bírnak.

WhiteWolf2020. február 20. 11:07

A semmi is valami és a senki is valaki.

Mersinho2020. február 19. 20:58

@Attila_the_hun: Én sem :))

Attila_the_hun2020. február 19. 20:58

@Mersinho: Persze nem vagyok tévedhetetlen. :)

Mersinho2020. február 19. 19:39

@Attila_the_hun: Aha...

Attila_the_hun2020. február 19. 19:21

@Mersinho: Azt hiszem, csak ilyen van.

Mersinho2020. február 19. 18:09

Hibátlan senki....

Van ilyen ?

Bugatti3502020. február 19. 13:12

másoktól béreltek a célok. Így igaz ! Szép a versed!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom