Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Színtelen
Attila_the_hun• 2020. február 19. 01:58 • olvasva: 159
Színtelen
Önpusztító tükörkép
széttörve hull számadásba,
eltékozolt nyár fényén
szilánkjain szárad
színtelen vére
a léttelen számára.
Mert illúzió volt az ok,
kevés tévedésre
a világ sokat hordott.
Sodrás nélkül maradt
a kiszáradt árok,
vélt reggelek medrében,
másoktól béreltek a célok.
Mert értéktelen fájdalom után
szívtelen a vérkeringés
és színtelen a vércsepp.
Végül, de korán,
a megmaradt darab, igyekszik
a mindenhez semmit tenni,
s végre hibátlanul
senki lenni.
Attila_the_hun2020. február 20. 15:16
@WhiteWolf: Egy verset és annak szavait, nem célszerű szó szerint venni. Én igyekszem úgy írni a verseim szavait, hogy azok együtt, tágabb jelentéssel bírnak.
WhiteWolf2020. február 20. 11:07
A semmi is valami és a senki is valaki.
Mersinho2020. február 19. 20:58
@Attila_the_hun: Én sem :))
Attila_the_hun2020. február 19. 20:58
@Mersinho: Persze nem vagyok tévedhetetlen. :)
Mersinho2020. február 19. 19:39
@Attila_the_hun: Aha...
Attila_the_hun2020. február 19. 19:21
@Mersinho: Azt hiszem, csak ilyen van.
Mersinho2020. február 19. 18:09
Hibátlan senki....
Van ilyen ?
Bugatti3502020. február 19. 13:12
másoktól béreltek a célok. Így igaz ! Szép a versed!