Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Nekem Téged
Attila_the_hun• 2019. január 25. 21:16
Nekem Téged
Te ott álmodban,
én már ébren szeretlek,
védtelen alakodban
ismét éjbe képzellek,
leplezetlen nézhetem,
hogy miért kívánlak,
de még benned alszik
amiért igazán akarlak.
A Párnába merülő kezed
rózsaszínét halmozza
az érkező reggel,
szemem percei elé
mozdulatlan ujjaiddal
érzékiséget teszel.
Vékony csuklódon
apró patak lüktetése
benned enged feléd.
Karod, vállad, nyakad
megágyazott felszínén át
arcodig kallódom,
szuszogó nyugalmad
magamra hangolva hallgatom.
Homlokod tincséről
arcodra cseppen
a friss napsugár,
melletted csendem
feléd ébreszt már
mert ajkadra képzelem hangod
ha majd szemed
jó reggelt szavadra nyitod.
Veled teszem magamévá
az elillanó percet,
amíg az álom ismét
odaad nekem téged.
egnesz2019. november 14. 21:41
Ez a vers számomra a minden! :))
egnesz2019. november 1. 18:12
"Amíg az álom ismét odaad nekem téged..."
M.Laurens2019. január 30. 15:23
Igazán szép és magával ragadó vers.
Gratulálok! / Miklós /
Zsuzsa03022019. január 29. 06:01
Csodaszép!
Attila_the_hun2019. január 27. 15:28
Köszönöm szépen a figyelmedet kedves Kinga! :)
Kicsikinga2019. január 26. 11:48
"arcodig kallódom,"
Olyan szépet írtál, olyan kiváló verset, hogy megkönnyeztem.
Az idézet, lenyűgözött!