Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Mozdulatlan rend
Attila_the_hun• 2014. május 4. 23:46
Mozdulatlan rend
Ketten maradtak a lakásban,
ő és ami még meghalhat.
A régi rend tárgyain,
a múlt eleven ujjlenyomat.
Koptatva az élet okát
árnyéka hajol bútorok ívein,
mint fekete víz folyik át
székek, asztalok színein.
A falra akasztott órában
ismétlődik a pillanat,
ujja időt visszhangozva
fotók közé mutat.
Hasonmást játszanak a percek,
bekapcsolja a rádiót,
hogy kérdezze a csendet:
tartsa szóval az illúziót.
A helyét keresve leül
a tárgyak közti rendre.
Így mozdulatlan egyedül...
mintha ő sem lenne.
Molnar-Jolan2014. december 3. 21:07
Jó vers, megfogós.
Attila_the_hun2014. december 3. 21:00
Köszönöm a figyelmeteket.
Rozella2014. december 3. 20:33
Sok vers születik csendben és el is tűnik ugyanígy.. Ez a VERS akár a zajban is megmarad, nekem biztos. Jó volt többször olvasni.
Attila_the_hun2014. december 3. 14:11
@Clien03: Igen, egy kicsit belepiszkáltam. :)
Köszönöm a figyelmedet.
Mikijozsa2014. december 3. 12:59
Szertartásszerű poézis, gratulálok
Törölt tag2014. december 3. 12:35
Törölt hozzászólás.
designo2014. május 11. 13:55
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
petruchio2014. május 5. 13:54
ez ilyet én így hívom: VERS
baramara2014. május 5. 12:35
Egyedül nem rossz a csend, akkor csinálhatsz zajt, amikor csak akarsz!
Egyébként tetszett a vers.
Kicsikinga2014. május 5. 12:27
Ugyanazt írtam volna, mint Marie!
Marie_Marel2014. május 5. 09:19
A percek hasonmásként teltek,
bekapcsoltam a rádiót
hadd kérdezze a csendet,
Hú de jó kis hangulatvers!
Ernest2014. május 5. 01:55
Szépen megírtad!
Addig jó :)
Attila_the_hun2014. május 5. 00:08
Köszönöm a szavaidat. A tegnap délutánom így telt, de aztán szép sorban hazaért minden zaj :)
Törölt tag2014. május 5. 00:05
Törölt hozzászólás.