Dellamama blogja
Október végén
A természet palettáján elfogyott a zöld,
sárgát rőt-vöröset fest lombjára a tölgy.Párában úszik a híd, a város, a völgy,fák ágain itt-ott csüng még néhány gyümölcs. A szőlő kicsit savanyú, fanyar a birs,a piros almából is elfogyott az íz.A kertemből az élet lassan tova száll,kopasz ágak között szélhárfa muzsikál. Avarban kapirgál egy picike madár.Ereszkedő felhőből nyirkos köd szitál.A tél gondolata már csontjaimban fáj.bokrok alatt halkan oson az elmúlásKeresem Őt!
A szavak is elfogynak
Nem enged el, szorít a megszokás keze,
ismerős minden dal, ugyanaz a zene.Te és én unalomig ismétled magad,nekünk nincs semmi új az öreg Nap alatt. Udvarias szavad, bókokkal cifrázod,üres fecsegések a hazug vallomások.A gondolat ismerős, mi bennünk fakad,a hűség rablánca végleg rajtunk marad. Ajkamat már nem, csak arcomat csókolod,unalomba fúlnak éjszakák nappalok.Elfogynak lassan a szép beszédes szavak,a fülünk már alig hall, szájunk hallgatag.Az anyag nem vész el
/Gondolatok egy barátom sírjánál/
Az anyag nem vész el, csak átalakul,
talán te sem tűnsz el nyomtalanul.
Minden elpusztul ami volt, van és lesz,
a világnak te semmit nem jelentesz.
A sír eltemet, meghal vágyunk, álmunk,
elporlik minden, szél söpör utánunk.
Isten ítél, tetted okát ismerve,
mennybe jutsz, vagy pokol tűzbe ejtve.
Családodnak halálod fájó gyásznap,
de nélküled is lesz majd, ma és másnap.
Szürke hamvad füstje száll az ég felé,
arcod és neved az idő feledé.
Írnék a szerelemről
Írnék a szerelemről csodás verseket,
óhajtom az érzést ami rég elveszett.
Egek azúr kékjét idézi a szemed,
nagyon fáj, nem símogathat már a kezed.
Elmúltak forró nyarak, fülledt éjszakák,
emlékké fakuló csókok, múlik a vágy.
Szeretnék mást szeretni, de már nem lehet,
mert siromig betartom húség eskümet.
Vajon eljut hozzád kedvesed kérése,
csillagok fölött százezer fényévre.
Gyere vissza hozzám csak egy pillanatra,
búcsú csókokat csókolnék ajkaidra.
Letörölnéd érted ejtett könnyeimet.
megszépiti a rosszat az emlékezet.
Pillanat arcod őrzi arany képkeret,
soha nem felejthet el aki szeretett.