Várakozás

Dellamama•  2017. december 8. 06:42

Ablakom szemén át nézem a tájat,
a szél kopaszra nyírta a fákat.
Kiüresedtek bennem a vágyak,
átadtam magam a szomorúságnak.
 
Várnék valakit, vagy valamit nagyon,
egy ideje saját kezem fogom.
Szenvedője vagyok életemnek,
selymes- szépet csak a múltról mesélek.
 
Még akkor is ha nem történik semmi.
a dolgokat át kéne színezni.
Fotelmagányomból ki kell lépnem,
kopog a Megváltó be kell engednem.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

merleg662017. december 8. 21:09

...valóban, néha nem árt újra színezni az életet...

Rozella2017. december 8. 13:39

Szép, szomorkás vers. Amíg várunk valamit/valakit, addig talán nem üresedhet ki, csak olykor vannak ilyen hangulatok, de "a dolgokat át kéne színezni..." Jól mondod, tedd is meg Maria! Szép adventi heteket!

skary2017. december 8. 12:00

beee :)

Mikijozsa2017. december 8. 11:42

szépet remeket írtál

kevelin2017. december 8. 08:54

Dallamos jól rimelő vers már be is engedted a.Megváltót

Pflugerfefi2017. december 8. 08:35

Azért még nem kellene.... beengedni..... csak kopogtasson!