Régi telek

Eszembe jutnak zord telek, 
akkor voltam kisgyerek. 
Anyámé volt a nagykabát, 
rám adta ne fázzak át. 
 
Túl messze volt az iskolám, 
beázott a kis-csizmám. 
Ha haza értem délután, 
hideg szoba várt reám.
 
Anyám mondta háború van,
éheznek, fáznak sokan.
Jégvirág nyilt ablakunkban,
tavaszról álmodoztam.
 
Egy jó szomszédunk fát hozott 
apám gyújtóst aprított. 
A vaskályha fel- felizzott, 
meleget alig adott. 
 
Ma ha otthonomba térek 
teljes a komfortérzet. 
Régi telet felidézek 
édes meleget érzek.