Kín /szomszédasszony panasza/

*-- Jó reggelt szomszédasszony! Hogy van?

Lelöktek pokolnak mély sötét bugyrába

Ördögök táncoltak, fejemen ugrálva

Majd mikor megúnták mellkasomra űltek

Tüzes kalapáccsal éles szöget vertek

Megszállták gyomromat, s belül raktak tüzet

Majd, hogy elaludjék rá savat öntenek

Aztán alább szálltak, lábaimat rágták

Csontomról húsomat darabokra vágták

Ereimbe forró infúziót kötnek

Röhögnek, vihognak ahogy meggyötörnek

Megunom panaszát, így a szót átveszem

Napról- napra jobb és jobb a közérzetem

Angyalok röpítenek  puha  mennyekbe

Szárnyúkat fogom én lassú táncot lejtve

Símogatják szívem, tenyerük fejemen,

Így ők életerőt adnak át melegen

Talpamra  pihe-könnyű deszkácskát raknak

Siklom vígan habján csillogó pataknak

/Amíg a bús rossz gondolat válik, majd pokollá

Szépről, jóról elmélkedés lesz majd menyországgá/

Bp.1983