Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Elsuhant már...
Dellamama• 2017. február 4. 07:32
A pesti utca s a tér kihalt,
szürke köd ül a városon.
Halkan dúdolok egy régi dalt,
a múlt emléke átoson.
Hol van már Ő s az a régi nyár,
hol a szép régi szerelem.
A téren hideg szél körbe jár,
melegség fut át szívemen.
A tér alig-alig változott,
most hó lepi a kispadot.
Tölgyfa árnyékában ültünk ott.
átölelt lágyan két karod.
Elkószál messze a gondolat,
a csók oly mézes-édes volt.
A kopár fa igent bólogat,
nem jöhet vissza ami volt.
merleg662017. február 4. 21:58
Elkószál messze a gondolat,
a csók oly mézes-édes volt.
A kopár fa igent bólogat,
nem jöhet vissza ami volt.
De milyen kedves emlék maradt, ha egy picit, ott legbelül fáj is, hogy elmúlt az ifjuság! Nagyon szép a versed!
Mikijozsa2017. február 4. 14:05
"nem jöhet vissza" valóban nem de az emléke mindég elkísér
Ametist2017. február 4. 13:32
Igen... az emlékek...
Krisztinka2017. február 4. 10:13
Szép-szomorú....
Rozella2017. február 4. 09:43
"Halkan dúdolok egy régi dalt,
a múlt emléke átoson."
https://www.youtube.com/watch?v=BHDbuTXH
skary2017. február 4. 09:01
az nem...de amúgymeg..valahol megmaradt :)
kevelin2017. február 4. 08:11
Igy ígaz,de jó emlèkezni,ès verset írni