Elringat az éj..

Fekete bársonyát leereszti az ég,
bölcsőjében elringat az éj.
Szememre csipke fátylat von az álom,
édes emlékek lábnyomában járok.

Elrepült múltidők visszafénylenek,
végtelen tengerek égig kéklenek.
Fény kezed simítja testem tájait,
hullámok mossák  Kréta kő-partjait

A sós tenger lebegtet karkaidban,
édes vágybizsergés fut végig rajtam.
Mézes ajkad remegő ajkamhoz ér.
..........Hírtelen sötét s megszakad a kép.

Hívnám csoda-álmomat, gyere vissza,
a hajnal szemem kapuját kinyitja.
Könnygyöngyös pillám a fényre megremeg,
Csendben rámborul a magányhideg.