"A szerelemnek múlnia kell...."

A fénylő Vénusz ránk szórja csillagporát
Összefont veled egy láthatatlan fonál.
Remegve ízlelgetjük a csók mézes italát
Cseppenként élvezzűk a rég várt csodát.

Azon az estén szívünkre ájult a mámor
Mondd ki a bűvös szót, már alig várom.
Szeretlek, súgod, de érzem te is félsz
Rejtelmes, selymes, gyönyörű az egész.

Szép kezed melegétől elernyed a testem,
Melleden egymásba dobbanó szívünket érzem.
Mosolyodban a szerelmed már türelmetlen,
engedem, hogy vágyad elárádjon bennem.

Csókok gyöngysorát adod hálából nekem
szárnyakat növesztett nekünk a szerelem.
Sorsunkat egybeolvasztja lobogó tüzünk.
Csak egymásért élünk, erre esküszünk.

Bp.1960 május.

Szerelemről írni nem nehéz,
mikor még belekábul az ész.
Ha már csak csorog a nyál,
és fogatlan a száj,
már nincs csók csak üres vágy,
akkor minek beszél és kéjeleg a száj.

Bp.2014. július