DeepDeep blogja

Hazug igazság volt a Szó,
Kiről elhittük, hogy segít,
De ő, ki bajt felélénkít,
S tudjuk, a legnagyobb csaló.

Oly cselesen húzott bele
Sötét terve csapdájába,
Volt józan ész, de hiába,
Nem kezdhettünk semmit vele.

Először kell gondolkodni,
Bár mi szabályt szegtünk mégis,
S ha ellenszegülünk mi is,
Hogyan fogja megtorolni?

Mondják, semmi sincs véletlen,
De van, mit hagyni nem szabad,
Még ha túl gyorsan is szalad,
A Bajt elkapjuk, ígérem.

Volt-e, mikor bármi rosszat
Eltörölt, hogy majd jobb legyen?
Hogy rab gonoszságból egyen,
Ő kényszerít, bármit mondhat.

Ki tudja, mi az igaz szó,
Mikor mi ebben is hittünk?
S jót oly` naivan reméltünk
Tőle, ki hatalmas csaló.

2015. december 12. (szombat)

Nevethetsz úgy is, hogy nem nyílik szád,
s napnyugta fényében mormolsz imát.
Nézheted az eget csukott szemmel,
csillagokat sötét kísérettel.
Hallhatod a világnak halk szavát,
a végtelen, örökös dallamát.

De érezni nem tudsz, csak lélekkel,
villámoktól mentes, tiszta szívvel.
Mert ha azt ködös homály súrolja,
nem bukkan elő az öröm kulcsa.
Így hát ne hagyd, hogy ott porosodjon
a láncokkal vert rozsdás lakaton!

Az utolsó éjjel
kéz a kézben sétálunk a réten,
és boldogabbak vagyunk, mint régen.

Az utolsó éjjel
egymásnak lábnyomait tapossuk,
az emléket homokba rajzoljuk.

Az utolsó éjjel
a szél repíti a szép időket,
idevonzza a csodás perceket.

Az utolsó éjjel
átrepülünk az óceán felett,
s átszeljük a végtelen vizeket.

Az utolsó éjjel
újra éneklünk egy pillanatra,
együtt táncolunk a végső dalra.

Az utolsó éjjel
el kell eresztenie szívemnek,
de tudd: soha el nem felejtelek.

Az utolsó éjjel
a vég látványát nem bírja szemem,
ha tehetné, megmentene lelkem.

Az utolsó éjjel
kezem tűzbe tenném, hogy maradhass,
továbbra is karjaid közt tarthass.

Az utolsó éjjel
kiállnám az összes kínt, szenvedést,
tűrném, ha belém szúrnának egy kést.

Az utolsó éjjel,
hogy maradj, hiába könyörögnék,
nem érdekel senkit, mit szeretnék.

Az utolsó éjjel
a mi búcsúnk az utolsó szavunk,
mert mindketten kudarcot vallottunk.

2014. augusztus 2.

Most szól még egyszer a harang utoljára,
De utána nem kondul meg többé újra
Most ketyeg még egy egyszer a régi óra,
Aztán örök csendbe vonulóra fogja.

Felkel a Nap, s a Hold a tengert sütteti,
De ez többé soha nem fog megtörténni
Végzetes a ma, a Világot elnyeli,
Végtelen sötétség fogja borítani.

Énekel a madár, alszik egy kisbaba,
De nem fog felébredni, nem sír fel újra
Az örök álom az ajtónál már várja,
S a világot soha többé nem láthatja.

De te most még egyszer, egy percre láthatod,
Mitől az ő lelke el sem búcsúzhatott
Most még egyszer hallom szavaid, mondatod,
És látom őszinte, utolsó mosolyod.

Kezeid utoljára felemelkednek,
Lábaid a végtelen úton lépkednek
Elbúcsúzol azoktól, akik szeretnek,
Most szól még egyszer végső hangja szívednek.

Most még egyszer tedd meg, mit szerettél volna
Mindig megtenni, az utolsó napon, ma
Most még egyszer élvezd a szabadságot a
Természetben, most még egyszer, utoljára.

Most még egyszer mondd, áruld el, mit szeretnél,
A boldogságot megleled a szívednél
Én teljesítem, mit utoljára kértél,
Most még egyszer, utoljára itt lehetnél.

2014. 07. 20.+23.

(UI.: Ez nem egy szerelmes vers)

Sok minden történt eddigi életemben,
Utaztam csodálatra méltó helyeken
Rengeteg jó élményben lehetett részem,
izgalmas kalandok történtek ám velem!

Hallgattam képeket és láttam dalokat,
Írtam festményeket, rajzoltam szavakat
Repülhettem a vízben, úsztam a földben,
Sétáltam tűzben, futottam az egekben.

Láttam kutyát nyávogni, halat ugatni,
Mérges macskát nyihogni, lovat brekegni
Ciripelt tigris, zümmögött az oroszlán,
S röfögtek a tyúkok, kakasok is, talán!

Szállt az égen strucc. - Jobb, ha most elfutsz! - mondta
Sétáltattam halam, fürgén lépett lába
Úszott a pillangó. - A hűs víz jaj, de jó!
S száguldott a csiga, a leggyorsabb futó.

Ugrabugrált a kecske, mekegett a nyúl,
Messzire ment a csiga, a határon túl
A lassú teknős meg csak gyötörte magát,
Azért levehette volna a páncélját!

Persze nem csak állatokkal találkoztam,
Húsevő növénnyel összebarátkoztam
Befalta a gepárdot. - Jaj, ez de finom!
Mérgesen nézte, irigykedett Liliom.

Rózsa haragudott a gonosz Pipacsra,
Ezért tüskéjével szomszédját megszúrta
Új frizurára váltott Pálma és Fűzfa,
Most nem a legszebb volt Csinos Orchidea.

Beszélgettem Széllel, nevettem Felhővel,
Ismerkedtem Villámmal és Mennydörgéssel
Heggyel dumáltam, Dombot magára hagytam,
Lógtunk egy kicsit Vulkánban, szakadékban.

Ezek voltak utolsó szép emlékeim,
Végére értek izgalmas kalandjaim
Ezért most el kell hogy búcsúzzak tőletek,
Kívánom, legyen bolondos életetek!

2014. 07. 16.-17.