Csodálatok

DanyiDenesDezso•  2021. február 13. 07:02

Jó lenne mindig



Jó lenne mindig




Jó lenne mindig könnyekbe temetni
megbántott magunkat,
keserűn csordogálni bőrödön,
melegségében érezni a biztatást,
s messzi űzni fájdalmakat.

Jó lenne minden virágzó reggelen
kutatni szemed rejtett mámorát,
csókjainkba felejtkezni kipirulva,
félig dalosan,
s elfeledni boldogságunk zálogát.

Jó volna mindig öledbe hullani
- romlott gyümölcsű korhadt faág!
Fázó leveleim életre lehelnéd,
s én félénken
pislognék rád!



DanyiDenesDezso•  2021. február 5. 01:14

Paraszt szonett*


 Paraszt szonett*

egy Poet-poétának, mert vers-önbizalmába belekondítának

 

Elég, ha versed KLASSZ - ha modern, ha régi!

Nem baj, ha nem cseng össze minden sor végi'.

A rím csak a gondolat kolonca néha…

mitől szétfeselhet – mint jó nőnk, ha léha.

 

Ha meg rossz pogány vagy, írhatsz rőt csúnyákat.

Viselje mindenki, mint saját gúnyákat!

Ezért jobb, ha van kiforrt erkölcsi normánk,

„pajzsként óv hitünk”* miktől nem is gondolnánk!

 

Ha meg csak üres népszerűségre törnél,

üresebb fejekkel bratyiznál-pörölnél…

Pláne, ha fanyalodsz irtóképp talányra:

fátylat borítsz vele az amúgy szép lányra!

 

Várjunk hát szelíden Istentől ihletre…

s bontsunk szárnyat minden égi leheletre!


****

*paraszt szonett: szükség-elnevezés az egyszerű páros rímképletű, egyik klasszikus kombinált szonettformát se teljesítő versre

*”Vegyétek föl a hit pajzsát, mellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát!” (Biblia, Efézus 6:16, Ökumenikus fordítás)

DanyiDenesDezso•  2020. december 16. 00:37

Giccs, Jézus-fantomképpel





 

3

strófa

karácsonyra

nyugati, egzisztencialista

civilizációnk mammonizálódott

szivárványosan sokk-színű keresztyénységének

totalitáriánussá kapitalizálódó globális fenyőfája alá

*

*******

 

Giccs, Jézus-fantomképpel

 

 

Lehet szép arcotok kárpitba kötözve.

Modern ajkaitok antikkal ötvözve!

Rokokós légypiszkok!... Sok klasszikus faláb!!...

- Jól meggondoltátok??? - Nem adjátok alább????

 

Önhittséggel bélelt, Túdós pletykafészkek!

Ha ti nem unjátok, rühellik a székek!

Maratoni láztól tüzes már az ülep...

Bárgyún hahorásztok: - Ez az Önhevülep!

 

Nem hencegni jöttem, s bátran lopakodni...

dús szellemetektől holttá kopaszodni!*

Krisztus szerelmének sodrába hevülten**

latorként követem - csontjaim-törötten!...

 

*

(’Akinek nem inge, ne vegye magára!’

de pótmegoldásként legyen bő gatyája!...

hogy a közelítő Ítélet napjára

reszketve húzhassa fejére, nyakába!)

 

*Mert kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, s az igazságtól elfordítják fülüket. (2Tim 4:3-4)

**Krisztus szerelme szorongat, hogy ne magunknak éljünk, hanem annak, aki értünk született, élt, meghalt és föltámasztatott!  (2Kor 5:14-15)

 



DanyiDenesDezso•  2020. november 17. 01:58

Mint kihalt város éjjel

  

Mint kihalt város éjjel

 

 

Kihaltan állok, mint e város éjjel.

Utcáim kövén piszkos csönd honol.

Zúgó reklámok színes fénytejével

a csepergő éj vibrálva összefoly’…

 

Szagtalan virágok árnyéka rezdül.

Az aszfalt füvére a Hold leszáll.

Eső perceg… szájából rozsda hűl.

Mint meleg vér, buzog a homály.

 

A város fölött felhők rongya.

S házak roncsa az ég alatt.

A város fölött a felhők rongya… leng.

S a szél bedönt egy rossz falat... amíg az elmereng.

 

Kihaltan élünk, mint e város éjjel

bár bejárjuk útjait a  test erejével,

szívjuk a port, amit a kor tüdőnkbe rostál,

a halál lelkünk lankás dűlőin poroszkál!

 

Ahogy új, vagy már észlelt csillagok az égen,

évszázadok tűnnek föl az idő tengerében,

hogy meglobbanva a múlás torkolattüzében

elsüllyedjenek holtan, bomlott fehéren…

 

 

Azt mondja az ÚR: Ama napon… elpusztítom városaidat, és lángoló haraggal állok bosszút az engedetlen népeken… Mert nincs itt maradandó városunk, a jövendőt keressük… az élő Isten városát, a mennyei Jeruzsálemet… mely az Égből száll alá” (Mikeás 5:10-15, Zsidókhoz 13:14, 12:22, Jelenések 3:12)

 




DanyiDenesDezso•  2020. október 31. 04:41

Siratóének



Siratóének


 

Anyám

miért születtél fekete földünkből

zsenge hajnalsugárból

ha arcomat arcodra szorítva

a télbeőszült szerelmet érzem?

 

Életed humuszát

kiszívtam kertedből

éjszép hajfürtjeid

gyermekségem befonták

ám bölcsőmből kilépve nem álltam eléd

lefújni kezedről az idő zúzmaráját –

magadra hagytalak

könnytelen keserveddel

mi úgy fészkel most üres öledben

mint születésemkor

forrásként csillanó ifjúságom…

 

Féltőn kísérted e viharpatak létét –

nőtt, szerteágazott

más földet itatva féktelen vizével

s hiába várod vissza hűtlen folyását

csak álldogálsz boldogan

méhedet feledve

amit odaadásod is termékenyített

de gyarló voltommal én is

száraz tóparttá feszítettem

kitárva önzetlenséged, megtapodva

fáradt földkoporsód felett!...


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom