Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szőke Liliom
DanyiDenesDezso• 2020. október 9. 21:56 • olvasva: 144
Szőke Liliom
Kinyíltál! Vártalak sokáig…
Most itt úszol kezem közt,
csapongó testemen, mert én
a víz vagyok… magamon hordozlak
s tükör-szemem vigyáz reád!
Bár néha tajtékzom süvítő széltől,
- fölkorbácsolnak testetlen ebek,
téged megőrizlek, elrejtem gyökered,
ringatva hűsítem életed -
s kemény partokra ki nem vetlek!
Táplálkozz belőlem, drága virág!
Ha néked nem adhatok, megposhad vizem!
Léted frissítse elmúló színem!
A magányt eltemetjük nap-szőtt hajnalokon…
Örök légy életemben, Szőke Liliom!
okeanus2020. október 13. 18:14
@DanyiDenesDezso:
...és milyen sokatmondó ennek a töredéknek a kezdő két sora, amit valahogyan soha nem idéztek...?
DanyiDenesDezso2020. október 13. 04:34
De Tanár bácsi!
Már nemcsak dolgozni, idézni is csak így érdemes?...
... és úgy nem, ahogy nekünk esetleg kellemes?...
okeanus2020. október 12. 05:50
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
okeanus2020. október 12. 05:50
"fecseg a felszin, hallgat a mély"
idézni "...csak pontosan szépen, ahogy a csillag megy az égen,..."
DanyiDenesDezso2020. október 12. 02:55
... csak erősítette József Attila egykori megállapítását: "fecsegett a felszín, s hallgatott a mély".
Ezt azért mondhatom, mert nekem se teljesen úgy sikerült az életem, társkapcsolatom, ahogy itt e versben 48 éve elterveztem...
De elindulni akkor így szép volt.
negyvenkilenc2020. október 10. 05:31
Szép vallomása ez a hallgatag, nagy víznek.