Szőke Liliom

DanyiDenesDezso•  2020. október 9. 21:56  •  olvasva: 123

 

Szőke Liliom 

 

Kinyíltál! Vártalak sokáig…

Most itt úszol kezem közt,

csapongó testemen, mert én

a víz vagyok… magamon hordozlak

s tükör-szemem vigyáz reád!

 

Bár néha tajtékzom süvítő széltől,

- fölkorbácsolnak testetlen ebek,

téged megőrizlek, elrejtem gyökered,

ringatva hűsítem életed -

s kemény partokra ki nem vetlek!

 

Táplálkozz belőlem, drága virág!

Ha néked nem adhatok, megposhad vizem!

Léted frissítse elmúló színem!

A magányt eltemetjük nap-szőtt hajnalokon…

Örök légy életemben, Szőke Liliom!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

okeanus2020. október 13. 18:14

@DanyiDenesDezso:
...és milyen sokatmondó ennek a töredéknek a kezdő két sora, amit valahogyan soha nem idéztek...?

DanyiDenesDezso2020. október 13. 04:34

@okeanus:

De Tanár bácsi!

Már nemcsak dolgozni, idézni is csak így érdemes?...

... és úgy nem, ahogy nekünk esetleg kellemes?...

okeanus2020. október 12. 05:50

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

okeanus2020. október 12. 05:50

"fecseg a felszin, hallgat a mély"
idézni "...csak pontosan szépen, ahogy a csillag megy az égen,..."

DanyiDenesDezso2020. október 12. 02:55

@negyvenkilenc:

... csak erősítette József Attila egykori megállapítását: "fecsegett a felszín, s hallgatott a mély".
Ezt azért mondhatom, mert nekem se teljesen úgy sikerült az életem, társkapcsolatom, ahogy itt e versben 48 éve elterveztem...

De elindulni akkor így szép volt.

negyvenkilenc2020. október 10. 05:31

Szép vallomása ez a hallgatag, nagy víznek.