Siratóének

DanyiDenesDezso•  2020. október 31. 04:41  •  olvasva: 77



Siratóének


 

Anyám

miért születtél fekete földünkből

zsenge hajnalsugárból

ha arcomat arcodra szorítva

a télbeőszült szerelmet érzem?

 

Életed humuszát

kiszívtam kertedből

éjszép hajfürtjeid

gyermekségem befonták

ám bölcsőmből kilépve nem álltam eléd

lefújni kezedről az idő zúzmaráját –

magadra hagytalak

könnytelen keserveddel

mi úgy fészkel most üres öledben

mint születésemkor

forrásként csillanó ifjúságom…

 

Féltőn kísérted e viharpatak létét –

nőtt, szerteágazott

más földet itatva féktelen vizével

s hiába várod vissza hűtlen folyását

csak álldogálsz boldogan

méhedet feledve

amit odaadásod is termékenyített

de gyarló voltommal én is

száraz tóparttá feszítettem

kitárva önzetlenséged, megtapodva

fáradt földkoporsód felett!...


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!