Paraszt szonett*

DanyiDenesDezso•  2021. február 5. 01:14  •  olvasva: 118


 Paraszt szonett*

egy Poet-poétának, mert vers-önbizalmába belekondítának

 

Elég, ha versed KLASSZ - ha modern, ha régi!

Nem baj, ha nem cseng össze minden sor végi'.

A rím csak a gondolat kolonca néha…

mitől szétfeselhet – mint jó nőnk, ha léha.

 

Ha meg rossz pogány vagy, írhatsz rőt csúnyákat.

Viselje mindenki, mint saját gúnyákat!

Ezért jobb, ha van kiforrt erkölcsi normánk,

„pajzsként óv hitünk”* miktől nem is gondolnánk!

 

Ha meg csak üres népszerűségre törnél,

üresebb fejekkel bratyiznál-pörölnél…

Pláne, ha fanyalodsz irtóképp talányra:

fátylat borítsz vele az amúgy szép lányra!

 

Várjunk hát szelíden Istentől ihletre…

s bontsunk szárnyat minden égi leheletre!


****

*paraszt szonett: szükség-elnevezés az egyszerű páros rímképletű, egyik klasszikus kombinált szonettformát se teljesítő versre

*”Vegyétek föl a hit pajzsát, mellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát!” (Biblia, Efézus 6:16, Ökumenikus fordítás)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

DanyiDenesDezso2021. február 6. 01:57

Kedves @kevelin: és @Mikijozsa:

Köszi elismerő látogatásotokat!

Sose kértem Istentől, hogy adjon ihletet – bár ennek gyümölcsöző, türelmes várására hívok föl tapasztalatból mindenkit, - s hogy mégis kaptam valamennyit, az az Ő(k) döntése volt, amit mi lentről nem ellenőrizhetünk, vagy irányíthatunk… csak élhetünk vele.

Sose akartam alkotó író lenni, a látszat ellenére lehet, nem is lettem, csak (szép) érzéki csalódás részemről. Biológusi, erdőmérnöki pályákra vonzódtam, de egy katartikus szerelem hatására úgy felejtkeztem el róluk, mint első menstruációja után serdülőlány a hajasbabázásról, meg a szalvétagyűjtögetésről… Amik persze nem tűntek el végleg az ő életéből se, sőt, szülő nőként, főállású és otthonteremtő édesanyaként profi hajas-baba gondozóvá, és kelengyegyűjtővé lépett elő. Miként én is megmaradtam a természet imádójának s erdei-mezei embernek, írás-rajongásom, meg Isten által megengedett hit-téblábolásaim közepette is.

Ilyen csodaszerűen alakíthat át minket Teremtőnk az Ő zsenialitása szerint, a Nagy Fazekas, ha képlékeny agyagként hagyjuk formálni magunkat… miközben zajlanak bennünk mikro szinten az észrevétlen genetikai, szervi kiteljesedések, átváltozások. Míg egyszer csak… hopp!... voltunk, s már nem is vagyunk!... Legalábbis itt, a földön – de folytatásunk éppúgy lehet, mint az évente kisarjadó fűnek, fának és virágnak… ahogyan lesz is… keresztyény hitünk szerint!... (Meg ahány kultúra, világvallás, annyi verzió szerint is elképzelhető…)

Mindez nekem is nagyon tetszik, s benne Ti is, meg minden élőlény, ha alkot, ha nem, függetlenül attól, hogy kap-e érte a globális szenvedések mai világában emberi istenektől valamilyen plecsnit, érdemrendet, pénzt, vagy csak a magas vérnyomása, isiásza, merev (mű)végtagjai ragaszkodnak hozzá ismerősein, rokonain kívül.

Ahogy Mahatma Gandhi, 20. századi Nobel-békedíjas indiai hindu államférfi állapította meg lakonikus bölcsességgel: Fiatal koromban volt négy rugalmas végtagom és egy merev. Most, hogy megöregedtem, fordult a kocka, mert ezekből lett négy merev végtagom, és egy rugalmas.

Ezt a jó poént nyomta nekünk, halálba tülekedőknek… mielőtt lelőtte egy honfitársa közelről, mint egy kivénhedt, beteg kutyát.

Mikijozsa2021. február 5. 14:14

várjunk az ihletre és mondjunk búcsút a - nem illet-re, gratulálok nagyon tetszett

kevelin2021. február 5. 07:04

Kedves Dezső! Nem hiába kèrted az ihletet, megkaptad, jó verset írtál,tetszett