Nőnapi verspapi

Isteni maradj!

 

Ne csókolj most!

Csak így maradj!

Mint a mozdulatlan idő,

úgy haladj!

 

Szeretlek, leány,

te pillanatkönnyű, védtelen,

kihez percenként jár

megpihenni a végtelen,

 

ki évek mécseséből lángolsz elő,

de nem vagy, csak egy villanás…

te csontjaimba-perzselő

kis gyertyalángnyi látomás,

 

szeretlek!... Szeretlek

te áttetsző, kusza szerkezet,

mert általad mindent tudok,

és mindenről megfeledkezek…

 

Életre kél körötted a veszteglő távol…

Örök szeretetű, – isteni maradj!

S mint az idő – a moccanatlannak látszó –

bolyongj akárhol is, csak úgy haladj!...