Mint kihalt város éjjel

DanyiDenesDezso•  2020. november 17. 01:58  •  olvasva: 98

  

Mint kihalt város éjjel

 

 

Kihaltan állok, mint e város éjjel.

Utcáim kövén piszkos csönd honol.

Zúgó reklámok színes fénytejével

a csepergő éj vibrálva összefoly’…

 

Szagtalan virágok árnyéka rezdül.

Az aszfalt füvére a Hold leszáll.

Eső perceg… szájából rozsda hűl.

Mint meleg vér, buzog a homály.

 

A város fölött felhők rongya.

S házak roncsa az ég alatt.

A város fölött a felhők rongya… leng.

S a szél bedönt egy rossz falat... amíg az elmereng.

 

Kihaltan élünk, mint e város éjjel

bár bejárjuk útjait a  test erejével,

szívjuk a port, amit a kor tüdőnkbe rostál,

a halál lelkünk lankás dűlőin poroszkál!

 

Ahogy új, vagy már észlelt csillagok az égen,

évszázadok tűnnek föl az idő tengerében,

hogy meglobbanva a múlás torkolattüzében

elsüllyedjenek holtan, bomlott fehéren…

 

 

Azt mondja az ÚR: Ama napon… elpusztítom városaidat, és lángoló haraggal állok bosszút az engedetlen népeken… Mert nincs itt maradandó városunk, a jövendőt keressük… az élő Isten városát, a mennyei Jeruzsálemet… mely az Égből száll alá” (Mikeás 5:10-15, Zsidókhoz 13:14, 12:22, Jelenések 3:12)

 




Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

DanyiDenesDezso2020. november 18. 04:07

@Rozella: @Törölt tag: @negyvenkilenc:

Köszönöm Drága Húgom, és Fi-testvéreim elismerő szavaitokat!

- Mit adtam volna 20-30-45 évvel ezelőtt ilyen baráti megnyilvánulásokért!! Talán akkor mekk se öregszem! Bár, lehet, hogy jobb lett így, támogató véleményezések, szakmai barátok nélkül kiszorulni a fiatalságból, mint József Attilákhoz hasonlóan elismerten, ám étlen-szomjan, ifjan-holtan halhatatlan örök fiatalnak maradni… Csak Isten ennek a megmondhatója!... ahogy maradt az „idők megváltoztatója” is.

Úgyhogy egy bölcsesség szerint: „ne dühöngjünk, ha megöregedtünk, mert nagyon sok embernek még ez se sikerül!”… Míg bele nem halunk a vég-(ső)elgyengülésbe… s nem omlunk a szenvedést föloldó isteni megsemmisülésbe… miként e versben is fogalmaztam az 1970-es években, holott akkor még híre-hamva se volt kijárás-tilalmas vírus-pandémiának… de megállíthatatlanul hömpölygött a 20. század szörnyszülött vietnami háborúja, a borzalmak hullámai közt elnyelt 3 millió ártatlan áldozatával…

Rozella2020. november 17. 15:40

A vers nagyon jó, impulzív, tele szürreálisan kifejező költői képpel. Lelki tükör, világi párhuzamokkal. /Szerintem nem szorul további magyarázatra./

Törölt tag2020. november 17. 11:14

Törölt hozzászólás.

negyvenkilenc2020. november 17. 05:57

Kedves Dezső! Mi az az aszfalt füve, s hogy szállhat reá a Hold, ha esik az eső? Csak kötözködök... vannak itt csodás sorok: "Zúgó reklámok színes fénytejével a csepergő éj vibrálva összefoly" ez nagyon tetszik! A "felhők rongya- házak roncsa" is megragadó kép. Lágy dallamú szavak sűrüsödnek össze versedben, hogy az elmúlás fekete rajzát kiadják. Gratulálok!