Csodálatok

 Paraszt szonett*

egy Poet-poétának, mert vers-önbizalmába belekondítának

 

Elég, ha versed KLASSZ - ha modern, ha régi!

Nem baj, ha nem cseng össze minden sor végi'.

A rím csak a gondolat kolonca néha…

mitől szétfeselhet – mint jó nőnk, ha léha.

 

Ha meg rossz pogány vagy, írhatsz rőt csúnyákat.

Viselje mindenki, mint saját gúnyákat!

Ezért jobb, ha van kiforrt erkölcsi normánk,

„pajzsként óv hitünk”* miktől nem is gondolnánk!

 

Ha meg csak üres népszerűségre törnél,

üresebb fejekkel bratyiznál-pörölnél…

Pláne, ha fanyalodsz irtóképp talányra:

fátylat borítsz vele az amúgy szép lányra!

 

Várjunk hát szelíden Istentől ihletre…

s bontsunk szárnyat minden égi leheletre!

****

*paraszt szonett: szükség-elnevezés az egyszerű páros rímképletű, egyik klasszikus kombinált szonettformát se teljesítő versre

*”Vegyétek föl a hit pajzsát, mellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát!” (Biblia, Efézus 6:16, Ökumenikus fordítás)

Csodálatok

 

Csodálom az emberiséget… mert benne téged,

a hazámat… s minden földi népet

megtalálhatom…

s csodálom… magam, akiben e tépett,

láncait vedlő emberiséget

Isten szemével is láthatom!*...  

 

 

Lábjegyzet

„Megteremtette Isten az embert a maga képmására” (1 Mózes 1:27. Ökumenikus ford.)

 

Az emberek utaznak, hogy csodálkozzanak a hegyek magasságán, a tenger óriás hullámain, a folyók hosszú kanyarulatain, az óceánok mérhetetlen kiterjedésén, a csillagok mozgásán az égen, és csodálkozás nélkül mennek el önmaguk mellett. (Ágoston)