Csodálatok

Menhely, és halál

Onnan jönnek.
Élethitű
anyaszagú ágyból.
S oda mennek…
Anyátlan
vakhitű világba…

Ez az a hely, ahol a csecsemő megöregszik.
A cumi vásott szivarnak tűnik –
s mert még szemén magzatvíz édes íze van,
ki sem nyitja.
Édesebb úgy a könny is
ha a szem nyitatlan…

Ez az a kor, amikor „eldől” az ember.
Ez, mikor nem segít se mankó, se fegyver.
Arca utcakosztól redves,
rácsapódik, rajta ül meg minden
ami keserves,
s a Szeretet... házőrző kutyáját ráuszítja.

Menhely. Család helyett nagycsalád.
Rácsokkal védett fekhely…
A gomb lelóg, az étel szagtalan.
Kiutalt ruhákkal takargatják a telet
mely hálátlan bújik tüdejükbe
a tavasz helyett.

Hozzájuk térek, mikor mint szökevények
alkalmi tüzeknél melegszenek,
melléjük húzódom nesztelen
s farkasszemet nézünk a Lánggal
mit kiköhögtettek lelkünkből
parancsszavak és érdes kényszerek…

Az órák, a napok jönnek, mennek…
Hol velünk múlnak, hol elténferegnek
örvénylő vágyaink részeg éterén…
S e csalfa szabadság égetése
elveszi valóságérzetünk,
s e túlfűtött világban megemésztődünk…

Nem találsz a hamuban
szétmállott gondoknál egyebet
– körmök megperzselt piszkát
s már alig mozduló lapockát –
mint mikor emlőért nyúl a kicsiny.
– De ez már öngyilkos álom, nem valóság…

Onnan jönnek.
Alvajárókként özönölnek
istenművű, eleven hazából!*
S mennek egy remélt
végtelen talányba –
kifelé – ebből a halálból…

Lábjegyzet

istenművű, eleven hazából*: „ó, Uram, Istenem... anyámnak méhéből te vontál ki engem” (Zsoltárok 71:5,6 Károly G. ford.)

*: „Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.” (Zsoltárok 127:3-5, Ökumenikus ford.)

**********

V I G Y Á Z A T !

Eszébe ne jusson senkinek tényleg odamenni egy ilyen alkalmi csoportosuláshoz, ha látna hasonlót, mert életveszélyes kihívás lehet az ott lévők esetleg módosult tudatállapota, szerelem- és pénzéhsége, az irányíthatatlan kommunikáció, az ismeretlen erő- és fegyverviszonyok kiszámíthatatlan alakulása miatt!… Ez a költemény 99%-ban a képzelet szüleménye, – és csak egy szociografikus látomáslíra.

**********
Tényszerű melléklet:

„Rajtuk marad, akár a tetoválás

Gyivis, zacis, lelences állami gondozott - évtizedek óta így bélyegzik meg azokat a gyerekeket, akik nem családban nőnek fel, miközben óriási traumákkal a hátuk mögött próbálnak küzdeni, bizonyítani és talpon maradni.

Magyarországon 23 ezer gyerek él állami gondoskodásban, 140 ezer olyan körülmények között, hogy bármikor elveszíthetik a szüleiket. Többnyire elhúzódó bántalmazás, elhanyagolás, zaklatás, kihasználás, a szülők szenvedélybetegsége, krónikus betegsége miatt kerülnek a gyermekvédelembe. Áldozatok, akiknek innen kell felállniuk, megküzdeniük, bizonyítaniuk, majd 18 évesen belevágni az önálló életbe. Halmozottan hátrányos helyzetből indulnak, aztán előítéletek sokaságával kell megküzdeniük. Számomra ők szuperhősök” – vélekedik Papp Zsuzsa utógondozó, akinek már gyerekként sem volt ismeretlen az állami gondozottak világa. Édesapját korán elveszítette, édesanyja átadta magát a gyásznak, állami gondozott barátoknál találta meg azt a megértést és támaszt, amire kamaszként szüksége volt.

Sokan nem is merik elmondani, hogy állami gondozottak, mert akkor még negatívabban viszonyulnak hozzájuk. Anélkül, hogy bármit tudnának róluk. Ha már az előítéleteknél tartunk, a többségi társadalom nemcsak az állami gondozott gyerekekkel előítéletes, hanem a nevelőszülőkkel is. Gyakran mondják, hogy csak a pénzért csináljuk. Hát, ez az a 24 órás műszak, amit nem lehet megfizetni. A nevelőszülők nagy része mindent megtesz azért, hogy ezek a gyerekek felnőttként megállják a helyüket. Ehhez nem elég a szakemberek munkája, a társadalom elfogadása is kell.”

Az évente végzett hajléktalanfelmérés szerint az utcán élő hajléktalanok 20 százaléka volt állami gondozott hosszabb-rövidebb ideig. Ez egy tartós tendencia, nem csökken. Ugyancsak sokan, 20 százalék került az állami gondozottak közül börtönbe vagy lett prostituált. „Van egy jelentős bűnelkövetői réteg, amelyik kifejezetten ezeket a gyerekeket keresi. Mert elhiszik, hogy gondoskodni akarnak róluk, hogy szeretik őket, és ezért bármit megtesznek. Sokan úgy nőnek fel, hogy rendszeresen azt hallják, zacis vagy, lelences, gyivis, amivel sárba tiporják az önértékelésüket. Mindez kitermel egy túlzó egót, ami sokszor agresszióval párosul. Szó sincs arról, hogy a deviáns viselkedést tolerálni kell, csak érteni, hogy miért mások ezek a gyerekek, mint a mieink” – mondja Papp Zsuzsa utógondozó, és amikor felvetem, hogy ha minél több pozitív példát ismerne meg a társadalom, akkor talán kevésbé lenne előítéletes. Zsuzsa válasza igencsak szkeptikus:

„Ha száz pozitív példa mellett van egy negatív, az emberek fejében az az egy rögzül. A többségi társadalom nem akar róluk tudomást venni, láthatatlanok. És amíg azok, addig nem is akarják megismerni őket. Ezen kellene valahogyan változtatni.”

(Forrás: 2023. február 13. nlc.hu/család, net szócikk, részletek)

 Pünkösdi torzó... a SZERETEThez*

- 20 évszázad múltán –

E végtelen
gyilkos zajnak
óriás
a csöndje.

Fújjak-e riadót most agyamban?
Vagy hagyjam e dalt is torz alakban?
Köpjek lángodra - mi úgyis eléget?
"tűznek tartva fönn e gonosz nemzetséget"*?

Fájdalmad nagy! Mi feszítettük azzá!
Mi apasztottuk Krisztusod szárazzá*!
S mióta Szent Szellemed győzve tör előre*
már illatozhatnánk* is hű népeddé nőve!

Itt kell hát megállnunk: a szívnek meredélyén
hol enyészet tombol, s a szél tüdőnkbe váj...
Vagy elnyeletünk végleg a lélektárnák mélyén
hol oszló erkölcseink fojtó bűze száll...

*******

*Isten SZERETET (1János4:8) *a mostani ég és föld tűznek van fönntartva (2Péter3:7) *Jézus kínhalált szenvedett (Zsidók12:2) *erőt kaptok, ha a Szentszellem eljön rátok (Csel.1:8) *járjatok szeretetben, Istennek kedves, jó illatul! (Efézus5:2)

Beküldött vers a 2021-es Hervadó szépség mottójú Magyar Költészet Napja Poet pályázatára  

 – V E R S E N Y E N    K Í V Ü L –

Elnyel az Anyag!*

Hervadó szép virág-lelked*

holtig hévvel hordozod…

Istentől kaphat életre

bárki csak újabb* jogot.

Elpattannak most bensőnkben

múltunk fáradt ínjai,

s lehullnak,  jaj-zörrenéssel

torz jövőnknek* hídjai!…

Koporsóívű életünk

cirádás, – zord ravatal!

Elnyel húsvér-test végzetünk,

s e lüktető csönd, zsivaj…

*******

Lábjegyzet

* Elnyel az Anyag: „porból vagy te, és ismét porrá leszel ” – mondta ki ítéletét az embernek Isten az Édenkertben.(1 Mózes 3:19)

* virág-lelkünk: a személyiségünk, az örökölt és szerzett genetikánk, ’arcunk’ megőrzése,… ahogy tavalyi pályaművében fogalmazott Kustra Ferenc is: amit „védenem kell, hogy el ne veszítsem arcomat”, mert akkor létünket adjuk föl, s eltűnünk a mindenségben. – Kivéve persze Isten emlékezetéből, ahol minden ember genetikai kódjának biztonsági másolatát őrzi Teremtőnk, amiből föltámaszthat/reprodukálhat bárkit, – ahogyan mi pl. a számítógépünkön visszaállíthatunk a helyére bármit a lomtárból, amit ideiglenesen pusztulásra ítéltünk… (Ézsaiás 26:19, János 5:28-29, Jelenés. 20:12-13, Lukács 20:38)

* újabb élet: ”az utolsó harsonaszóra a halottak föltámadnak romlatlanságra… mert szükséges, hogy e halandó test halhatatlanságot öltsön magára” (1Korinthus 15:52-53, Ézsaiás 25:8)

* torz jövőnk: ”mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amiről azt parancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld miattad, fáradságos munkával élj életed minden napján, tövist és bogáncskórót teremjen neked, egyed a mezőnek füvét, s orcád verítékével kenyered, míg vissza nem térsz a földbe, mert abból vétettél” – mondta a férfinak Isten, mielőtt kiűzte feleségestől a Paradicsomból. (1 Mózes 3:17-19)

3

strófa

karácsonyra

nyugati, egzisztencialista

civilizációnk mammonizálódott

szivárványosan sokk-színű keresztyénységének

totalitáriánussá kapitalizálódó globális fenyőfája alá

*

*******

Giccs, Jézus-fantomképpel

Lehet szép arcotok kárpitba kötözve.

Modern ajkaitok antikkal ötvözve!

Rokokós légypiszkok!... Sok klasszikus faláb!!...

- Jól meggondoltátok??? - Nem adjátok alább????

Önhittséggel bélelt, Túdós pletykafészkek!

Ha ti nem unjátok, rühellik a székek!

Maratoni láztól tüzes már az ülep...

Bárgyún hahorásztok: - Ez az Önhevülep!

Nem hencegni jöttem, s bátran lopakodni...

dús szellemetektől holttá kopaszodni!*

Krisztus szerelmének sodrába hevülten**

latorként követem - csontjaim-törötten!...

*

(’Akinek nem inge, ne vegye magára!’

de pótmegoldásként legyen bő gatyája!...

hogy a közelítő Ítélet napjára

reszketve húzhassa fejére, nyakába!)

* 

*Mert kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, s az igazságtól elfordítják fülüket. (2Tim 4:3-4)

**Krisztus szerelme szorongat, hogy ne magunknak éljünk, hanem annak, aki értünk született, élt, meghalt és föltámasztatott!  (2Kor 5:14-15)

Mint kihalt város éjjel

Kihaltan állok, mint e város éjjel.

Utcáim kövén piszkos csönd honol.

Zúgó reklámok színes fénytejével

a csepergő éj vibrálva összefoly’…

Szagtalan virágok árnyéka rezdül.

Az aszfalt füvére a Hold leszáll.

Eső perceg… szájából rozsda hűl.

Mint meleg vér, buzog a homály.

A város fölött felhők rongya.

S házak roncsa az ég alatt.

A város fölött a felhők rongya… leng.

S a szél bedönt egy rossz falat... amíg az elmereng.

Kihaltan élünk, mint e város éjjel

bár bejárjuk útjait a  test erejével,

szívjuk a port, amit a kor tüdőnkbe rostál,

a halál lelkünk lankás dűlőin poroszkál!

Ahogy új, vagy már észlelt csillagok az égen,

évszázadok tűnnek föl az idő tengerében,

hogy meglobbanva a múlás torkolattüzében

elsüllyedjenek holtan, bomlott fehéren…

„Azt mondja az ÚR: Ama napon… elpusztítom városaidat, és lángoló haraggal állok bosszút az engedetlen népeken… Mert nincs itt maradandó városunk, a jövendőt keressük… az élő Isten városát, a mennyei Jeruzsálemet… mely az Égből száll alá” (Mikeás 5:10-15, Zsidókhoz 13:14, 12:22, Jelenések 3:12)