Csodálatok

Isteni maradj!

Ne csókolj most!

Csak így maradj!

Mint a mozdulatlan idő,

úgy haladj!

Szeretlek, leány,

te pillanatkönnyű, védtelen,

kihez percenként jár

megpihenni a végtelen,

ki évek mécseséből lángolsz elő,

de nem vagy, csak egy villanás…

te csontjaimba-perzselő

kis gyertyalángnyi látomás,

szeretlek!... Szeretlek

te áttetsző, kusza szerkezet,

mert általad mindent tudok,

és mindenről megfeledkezek…

Életre kél körötted a veszteglő távol…

Örök szeretetű, – isteni maradj!

S mint az idő – a moccanatlannak látszó –

bolyongj akárhol is, csak úgy haladj!...

Jó lenne mindig

Jó lenne mindig könnyekbe temetni
megbántott magunkat,
keserűn csordogálni bőrödön,
melegségében érezni a biztatást,
s messzi űzni fájdalmakat.

Jó lenne minden virágzó reggelen
kutatni szemed rejtett mámorát,
csókjainkba felejtkezni kipirulva,
félig dalosan,
s elfeledni boldogságunk zálogát.

Jó volna mindig öledbe hullani
- romlott gyümölcsű korhadt faág!
Fázó leveleim életre lehelnéd,
s én félénken
pislognék rád!

• Kedvesemnek

Szőke Liliom 

Kinyíltál! Vártalak sokáig…

Most itt úszol kezem közt,

csapongó testemen, mert én

a víz vagyok… magamon hordozlak

s tükör-szemem vigyáz reád!

Bár néha tajtékzom süvítő széltől,

- fölkorbácsolnak testetlen ebek,

téged megőrizlek, elrejtem gyökered,

ringatva hűsítem életed -

s kemény partokra ki nem vetlek!

Táplálkozz belőlem, drága virág!

Ha néked nem adhatok, megposhad vizem!

Léted frissítse elmúló színem!

A magányt eltemetjük nap-szőtt hajnalokon…

Örök légy életemben, Szőke Liliom!