Csodálatok

Gyász
DanyiDenesDezso•  2021. február 27. 13:50

Elnyel az Anyag!

Beküldött vers a 2021-es Hervadó szépség mottójú Magyar Költészet Napja Poet pályázatára  

 – V E R S E N Y E N    K Í V Ü L –

 

 

 

Elnyel az Anyag!*

 


Hervadó szép virág-lelked*

holtig hévvel hordozod…

Istentől kaphat életre

bárki csak újabb* jogot.

 

Elpattannak most bensőnkben

múltunk fáradt ínjai,

s lehullnak,  jaj-zörrenéssel

torz jövőnknek* hídjai!…

 

Koporsóívű életünk

cirádás, – zord ravatal!

Elnyel húsvér-test végzetünk,

s e lüktető csönd, zsivaj…

 

*******

Lábjegyzet

* Elnyel az Anyag: „porból vagy te, és ismét porrá leszel ” – mondta ki ítéletét az embernek Isten az Édenkertben.(1 Mózes 3:19)

* virág-lelkünk: a személyiségünk, az örökölt és szerzett genetikánk, ’arcunk’ megőrzése,… ahogy tavalyi pályaművében fogalmazott Kustra Ferenc is: amit „védenem kell, hogy el ne veszítsem arcomat”, mert akkor létünket adjuk föl, s eltűnünk a mindenségben. – Kivéve persze Isten emlékezetéből, ahol minden ember genetikai kódjának biztonsági másolatát őrzi Teremtőnk, amiből föltámaszthat/reprodukálhat bárkit, – ahogyan mi pl. a számítógépünkön visszaállíthatunk a helyére bármit a lomtárból, amit ideiglenesen pusztulásra ítéltünk… (Ézsaiás 26:19, János 5:28-29, Jelenés. 20:12-13, Lukács 20:38)

* újabb élet: ”az utolsó harsonaszóra a halottak föltámadnak romlatlanságra… mert szükséges, hogy e halandó test halhatatlanságot öltsön magára” (1Korinthus 15:52-53, Ézsaiás 25:8)

* torz jövőnk: ”mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amiről azt parancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld miattad, fáradságos munkával élj életed minden napján, tövist és bogáncskórót teremjen neked, egyed a mezőnek füvét, s orcád verítékével kenyered, míg vissza nem térsz a földbe, mert abból vétettél” – mondta a férfinak Isten, mielőtt kiűzte feleségestől a Paradicsomból. (1 Mózes 3:17-19)

 

DanyiDenesDezso•  2020. október 31. 04:41

Siratóének



Siratóének


 

Anyám

miért születtél fekete földünkből

zsenge hajnalsugárból

ha arcomat arcodra szorítva

a télbeőszült szerelmet érzem?

 

Életed humuszát

kiszívtam kertedből

éjszép hajfürtjeid

gyermekségem befonták

ám bölcsőmből kilépve nem álltam eléd

lefújni kezedről az idő zúzmaráját –

magadra hagytalak

könnytelen keserveddel

mi úgy fészkel most üres öledben

mint születésemkor

forrásként csillanó ifjúságom…

 

Féltőn kísérted e viharpatak létét –

nőtt, szerteágazott

más földet itatva féktelen vizével

s hiába várod vissza hűtlen folyását

csak álldogálsz boldogan

méhedet feledve

amit odaadásod is termékenyített

de gyarló voltommal én is

száraz tóparttá feszítettem

kitárva önzetlenséged, megtapodva

fáradt földkoporsód felett!...


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom