Dantethefourth blogja

És hát ismét itt állunk te és én

Közösen szenvedve a szakadék szélén

Talán ez lesz az utolsó tél az év végén

És az első nyár az új világ kezdetén

Ha már így alakult adjunk hálát

Hogy mit átéltünk megérte az árát

Mert ha nem hagytak volna el mint egy árvàt

Már felépítettük volna a szeretet várát

Mostantól megtesszük mi szent hívó szavunk

És mindent kamatostúl vissza adunk

Mert ha nem tartjuk be dicső szavunk

Az örök kárhozatba mindannyian belerohanunk

Tűnődtem már rajta sokszor,vajon mi különböztet meg minket a rossztól?S arra jutottam, hogy e gondolatot elengedthetem nyugodtan.Hisz valahol a semmiben ugyanezt kérdezték:De mennyien?!Volt köztük hadvezér s katona,de kérdem én: Jutottak e valahova?Volt e értelme a rossz elleni harcnak,ha végül pont azt nem sikerült letaszítani trónjáról,ki megmaradt a történelem foltjául.Neve nincs neki csak jele egy"vörös pajzs"mely a "rothadt gyermek"fegyvere.Arany és gyémánt az eszköze mellyel a világot irányítja rozsdás vaskeze.De fellehet e lépni valahogy ellene,vagy csak törődjünk bele,hogy ő a "kiválasztott faj"hatalmas hírnöke?Én azt mondom,hogy fel kell vállalnunk a harcot ellene s ki kell mondanunk a nevét az úrnak,kinek dinasztiája miatt emberáldozatok hullnak.

                                  !ROTHSCHILD!

Újra itt vagyok én is,de nem tudom,hogy mit tegyek,hogy teljesen jól legyek.

S mégis,egyre inkább azt érzem,hogy életem,túl van már a legrosszabb részleten.

Tán sok volt a szenvedés,de most már látom,hogy el fog jőni a megváltó ébredés.Szemem szemeddel találkozott sokszor,de most már el tudok szakadni a rossztól.

Életemben először fény van a sötétség helyett,s most már el fogom tudni hagyni ezt a világosság nélküli éjfekete helyet.

De nem szabad azt hinném,hogy nehézségek többé nem fogják megkeseríteni életemet,S a múltból merítve el kell pusztítanom azt az életeket tönkretevő,végletekig elemésztő,sivár és reménytelen gonosz területet.