Dantethefourth blogja

Tűnődtem már rajta sokszor,vajon mi különböztet meg minket a rossztól?S arra jutottam, hogy e gondolatot elengedthetem nyugodtan.Hisz valahol a semmiben ugyanezt kérdezték:De mennyien?!Volt köztük hadvezér s katona,de kérdem én: Jutottak e valahova?Volt e értelme a rossz elleni harcnak,ha végül pont azt nem sikerült letaszítani trónjáról,ki megmaradt a történelem foltjául.Neve nincs neki csak jele egy"vörös pajzs"mely a "rothadt gyermek"fegyvere.Arany és gyémánt az eszköze mellyel a világot irányítja rozsdás vaskeze.De fellehet e lépni valahogy ellene,vagy csak törődjünk bele,hogy ő a "kiválasztott faj"hatalmas hírnöke?Én azt mondom,hogy fel kell vállalnunk a harcot ellene s ki kell mondanunk a nevét az úrnak,kinek dinasztiája miatt emberáldozatok hullnak.

                                  !ROTHSCHILD!

Újra itt vagyok én is,de nem tudom,hogy mit tegyek,hogy teljesen jól legyek.

S mégis,egyre inkább azt érzem,hogy életem,túl van már a legrosszabb részleten.

Tán sok volt a szenvedés,de most már látom,hogy el fog jőni a megváltó ébredés.Szemem szemeddel találkozott sokszor,de most már el tudok szakadni a rossztól.

Életemben először fény van a sötétség helyett,s most már el fogom tudni hagyni ezt a világosság nélküli éjfekete helyet.

De nem szabad azt hinném,hogy nehézségek többé nem fogják megkeseríteni életemet,S a múltból merítve el kell pusztítanom azt az életeket tönkretevő,végletekig elemésztő,sivár és reménytelen gonosz területet.

Istenem, miért szenved az ember?

Netán tévedés?

Vagy kegyetlen játékod része, mi szét tép és felemészt.

Ha létezel és áldasz, hogy lehet az, hogy emberek szeméből mégis folyó árad?

Mint "Nílus" úgy szeli át a pusztaságot, csak azért, hogy elérje a már megnyert rémálmot.

S hogy lehet az ha könyvedben tanítod a népet, Babilon tornya mégsem megy el érted.

Istenem, ha vagy ha nem. Nyisd ki szemed, vagy fejezd be mit elkezdtél végre.

Vess véget a szenvedésnek!

Tedd meg és hajtsd igád alá az ősi(bb) Maya népet.

Naptárjukban megírták,hogy a Föld "most" ér véget.

De te engedted tovább szenvedni a népet.

S miért? Senki nem tudja, de én értem.

Te vagy az Illuminizmus jelképe.

És arcod a kontinens, mely sokat ígérget, s közben végigröhögi az egészet. Én remélem, hogy ebbe fog belebukni végleg.

De tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen ki megért téged. Hagyd majd mi tanítjuk a népet és a pénzpiramisokról figyelő szemedet elfelejthetjük végleg.