2016 - Sheffield, South Yorkshire

DanielBakk•  2019. január 22. 14:13

Találtam egy dátum nélküli félbehagyott gondolatot, "Életem, amolyan Ars Poetica" címen. Kb. 2016-ban, ekkortájt íródott.


"Dani vagyok, és van egy álmom, mint neked is. A magam módján konzervatív ember lévén ragaszkodok hagyományaimhoz, kis dolgok ezek, szeretném az otthonomat a saját kezeimmel, családom és barátaim segítségével felépíteni, ahogy azt apám, nagyapáim is tették hajdanán, úgy indulni, mint ők, semmivel, hogy keményen megdolgozzak azért, amit szeretnék, és élvezzem az elért eredmények gyümölcsének édes ízét. Nem félek útra kelni, őket követve, világot járni, és remélni én is megtalálom elveszett önmagam.
Nincs nagy vagyonom, mégis több mint sokaknak, mindössze két gitár, egy kb. 12 éves utitáska, ami utazott velem (nevessetek ki, de most, hogy elkezdtem írni, számoltam kicsit, és) körül belül 73385 km-t, van néhány személyes tárgyam, levelek, képek, értéktelen kövek, amelyeket utazásaim során gyűjtögettem, hegycsúcsokról, barlangmélyből, ahol néhány társunkkal utat törtünk az emberiségnek, de még anno 2001-ben, amatőr koromban a pozsonyi francia nagykövetség előtti tér macskakövét is begyűjtöttem. Ezért is mondom, hogy a magam módján gazdag vagyok, mert könyvem például van pár otthon, úgy párszáz, meg itt annyi, amit be tudtam préselni a táskába, az útravaló kaja egy részétől való megválás után, de mi értéke van ezeknek, ami pénzben mérhető? Apropó pénz, az nem sok, ami van, amire azt mondom most elég. Ez vagy 18 font készpénz, olyan 100 körül a számlámon. No igen a vagyongyűjtés nem volt erősségem, priorizálom idealista módon az élményeket és tapasztalatok gyűjtését, meg aki kicsit is ismer tudja, hogy adakozó vagyok, és beérem kevéssel is, mert az néha több, tudod hogy van ez.

Furcsa lehet mindez most neked, tudnod kell, nem nagyon osztom meg másokkal, sőt így egyben ezt mindet egy ember se tudja rólam. Hm. Így belegondolva, az első olvasóm máris a legelső helyre ugrik, mert jobban ismer, mint bárki más, akit ismertem, vagy ismerek, de most ez egy ilyen megosztó pillanat, a pillanatok sorában, amelyek értékét ha nem tiszteled, próbállak inspirálni, hogy tedd. Gondolj vissza, neked is eszedbe juthat majd pár számodra fontos momentum e sorokat olvasva.

Érezhettem, milyen a szabadban a Hargitán, szénapadláson, telepi lakásban, falusi parasztházban, nemesi kúria vendégszobájában aludni, Alpok labánal fekvő erdő széli fakunyhóban, ódon, Közép-Pireneusok köveiből épült francia házban a Le Pistil des Sauers vendéglő mellet, vagy egy tipikus kicsi angliai sorházban lakni ott, ahol egykoron a sherwood-i erdő állt. Állhattam garázsban, ahol olyan autók parkoltak, amelyek értéke egyenként több tucat ember teljes évi fizetése, megélhettem, hogy a Széchenyi-hegyen az argentin nagykövet felesége kávét főz nekem, pihenős cigimet szívtam egy bajor villa teraszán, a tó mellett, amelybe Ferenc József császár belefulladt az I. Világháború idején, szemlélhettem a Kárpátok bércei,  az Alpok hófödte csúcsainak végtelen tengere-, a Provance kopár sziklái-, South Yorkshire zöldellő dombjai, a síksag és tenger fölött lenyugvó Nap fényében vöröses, narancssárga, és rózsaszín színben fürdő felhőket. Nézhettem a csillagos eget saját házunk és az aggteleki barlangászház udvarán, vagy a feldafingi fakunyhóhoz tartozó mezőn állva, nyüzsgő budapesti-, csendes Duna-kanyarban lévő nyaraló teraszán, hosszan vízbenyúló mólón ülve, de ugyanazon az égen ámultam a Hargita, vagy a Mészek-hegy füvén heverészve, a Balatonban és Velencei-tóban úszva is. Lógattam a lábam rózsaujjú harmatos hajnalon hegyi patakba, folyóba, folyamba, tóba, és tengerbe. Szeretek beleszimatolni hajnalba, erdőn, mezőn, ahol csak járok, és ha más nem figyel, kapcsolatba lépni a világgal köröttem, a tavasz első virágait érintéssel, fenyőim, gyümölcsfáim új leveleit simogatással üdvözölni, mert a természet gyönyöre és szeretete nyugalmat ad.

Olyan múló és megismételhetetlen pillanatokból áll az élet, mint a padon ülve egy hideg októberi éjszakában elcsattanó csók Veszprém Kossuth utcáján az Óránál vagy tenger mosta holdfényben ezüstre festett sziklán az Adria partján ülve egymás karjaiban. Családdal, barátokkal, ismerősökkel eltöltött idő, szalonnasütés, bográcsozás, bulizás, társasozás, pókerezés, meg számtalan más. Nem tagadom, úgy érzem a szerencse is velem van, beszélhettem sok különféle kedves emberrel otthonról és a világ 4 kontinenséről, és láttam hihetetlenül szép helyeket..."

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

DanielBakk2019. január 28. 23:19

@Rozella: Köszönöm, örülök, hogy tetszenek az írásaim.
A párhuzamot észre sem vettem a profilom és e bejegyzés között. A kettő gondolat születése között van 3 év, a bemutatkozásom 2014 végén fogalmazódott meg bennem, de nekem úgy tűnik az érzés elég mélyről fakad, ha több különböző formában is kifejeződik a felszínre érve. Bocsánat, elkalandoztam, további jó olvasást!

kicsisara2019. január 28. 23:18

@DanielBakk:

Szia.
Senki nincs egyedül, legfeljebb csak úgy érzi magát az ember.
Sajnálom:(

DanielBakk2019. január 28. 23:09

@Mikijozsa: Köszönöm!

DanielBakk2019. január 28. 23:08

@kicsisara: Szia! Örömmel tölt el, hogy nem vagyok egyedül a gondolataimmal. Nem tudom ígérni vagy garantálni, hogy lesz több bejegyzés, nálam sosem lehet tudni. Most tényleg könnyít a fájdalmamon, hogy kieresztem magamból, de ez csak akkor szokott így lenni, ha már nagyon a végét járom. Kedves vagy, köszönöm. Majd igyekszek a kedvedre tenni,

Rozella2019. január 28. 21:56

Ez az írásod (is) tetszett, életszagú, szinkronban van az adatlapodon olvasható gondolatokkal :)

Mikijozsa2019. január 28. 17:20

jó gondolatok

kicsisara2019. január 28. 15:42

Szia. Tetszenek a személyes gondolataid. Olyan mintha én is ott lettem volna melletted, pedig nem. Szeretnék még több ilyen megosztó pillanatott olvasni :)
Köszönöm, hogy olvashatlak! :)