Daneel próza

A Császári árnyékszék előtti ajtó tárva-nyitva állt, előtte sorakozott a három csészealj. Az első

odarepült a vécéhez, egy kéz kinyúlt az anyósülés ablakán, bekötött majd bekapcsolt egy

hajszárítót, kék fény gyulladt, majd a hajó eltűnt. Ugyanez történt a második, majd egy picit később

a harmadik hajóval is. Néhány pillanattal később az Allée-ból sikoltva rohantak ki az emberek.

Tupac a fedélzeti számítógéppel szemben ült, és felfelé irányozta a gépét. A pláza tetejét teljesen

lerombolták, most pedig a tervek szerint a sztratoszféra felé tartanak, ahol bevárják az

Interdimenzionális Tévé riporterét. Egy fekete királyt tartott éppen a kezében és dúdolgatott, amikor

egy oda nem illő jelenségre lett figyelmes. Az az oda nem illő jelenség egy oda nem illő emberi

lény volt a csészealj raktárában.

- Lezúzzam? - kérdezte a csészealj. Tele volt az adrenalin gépi változatával.

- Nehogy! Ha jól látom, akkor ez a betolakodó elölről duplán púpos és nagyon kecses. Attól félek, a

galaxis legjobb szabotőre, Haramia Khalifa bújt meg a gépünkben! Most nagyon óvatosnak kell

lennünk, és azonnali beavatkozás helyett ötvenlépéses matton kell gondolkodnunk. Nem láttad

egyébként Petit?

- Most már látom. Leugrott a raktárba, és a szabotőrrel trécsel.

Tupac ritkán mondja azt, hogy mi a fasz, de azt az utóbbi néhány órában mégis gyakran rebegte ezt

maga elé.

Tupac Sakkúr a sakktáblája fölé bámult, és azon gondolkozott, adjon-e nyomban mattot az

ellenfelének, vagy nyújtsa-e el inkább a játékot. Akárcsak Gerzson, ő is szeretett rímekben beszélni,

de Gerzsonnal ellentétben számára ez nem volt kényszer. Fejkötője alól izzadságcseppek csurogtak

le. Ellenfele meghagyta neki a lehetőséget, hogy válasszon oldalt a játék elején. Ő a West Coastot

választotta. Sakkarrierje elején East Coast-tal szeretett nyitni, de azóta megjött az esze. Még nem

tudta, hogy bevetésre kell mennie, és azt sem, hogy szülőbolygójának hajszárítói mennyire

veszélyesek: Tupac kopasz volt.

Ő másképp került ide annak idején. Mindazonáltal hamar udvari zenész, majd udvari sakkmester

lett, míg végül kapott egy saját reppelő csészealjat. A járműve nagyban hasonlított a szabvány

repülő csészealjakhoz, de öntudata volt, és nagyon szeretett beszélni. Lehetőleg ritmusosan. A

csészealj éppen Tupac ellenfele volt.

- Király az A7-re!

- Odateszem, Nyuszim! - Sakkúr a csészealj kívánságai szerint helyezte el a bábut a táblán, és

döntött: ma hamar befejezi a meccset.

A fedélzeti számítógép duzzogott egy picit, aranyláncaival maga alá rejtette a billentyűzetét, hogy

senki se nyúlhasson hozzá. Ekkor csörgött be nála a Mindenség Császára:

- Tupac Sakkúr, további két hajóval egyetemben irány az Ön Földje, azt hajszárítótlanítanunk kell

örökre!

- Mi a fasz... - dörmögte maga elé Tupac. Voltak helyek, ahova Tupac szívesen visszament volna, az

otthona pedig pont egy ilyen hely volt. A parancs az parancs, szívesen hazanéz, de akkor is...

Hajszárítóelkobzás? Mi a fasz?

- Uram, a körömkeféket ne annihiláljuk? Ne körömke-fékezze magát a hülye ötletek terén!

Gerzson csak Tupactól tűrte el ezt a hangnemet. Mielőtt a Mindenség Császára lett, gyakran

hallgatta a California Love-ot a kocsijában, munkába menet.

- Itt a világmindenség léte forog kockán, ezzel kapcsolatban ne acsarkodj rám! Ha rosszul

használják a készülékeket, létrehozhatják a Végítéletet!

- Tesó... Mikor indulunk? És mit kell tennünk? Figyelmeztetlek, hogy a hétvégén rap-sakk

fellépésem van.

- Hogy mit mondtál, Tupac? Mi fán terem a rap-sakk?

- Csak a rímeim rezonanciájával mozgathatom a bábukat, tesó. Szóval... Mikor, hogyan? A miértet

inkább passzolnám.

- Három hajó ma éjfélre száguldjon be a vécémbe!

- Vettem. Béke veled!

Tupac morcos lett. Magára tett egy billentyűzetet, hogy annak a billentyűit a saját aranyláncai alá

rejthesse. Versenyt duzzogott a reppelő csészealjjal. Ebben a pillanatban egy 20 körüli, fehér srác

lépett be a hajójára.

- Szia, az elsőtiszted lennék, ha megengeded... Tudod, a Császár fia vagyok.

- Akarsz sakkozni, tesó?

- Persze... - Peti teljesen zavarban volt. Emlékeztette ez a fazon valakire, de nem tudott rájönni,

hogy kire. Picit olyan volt, mint Obama, de mégsem.

Tupac és Peti hamar összebarátkoztak.

Kupaktanács. Gerzson és a főtanácsosok kiválasztják a repülő csészealjak legénységét.

Megérkeznek a hajszárítók, a Császári toalett előtt három jármű és ötven katona várakozik.

- Hadd menjek, apu!

- Maradj fiam, velem, talán hiányoznál nekem!

- Ja, tizennégy évig meg rám sem bagóztál! Menni szeretnék!

Gerzson amellett, hogy bürokrata volt, erősen hitt a sorsban is. Feldobott egy érmét:

- Ha ez fej, ne menj el, ha pedig írás, vár a kihívás!

Peti belement, és szerencséje volt. Várta a kihívás. Választhatott, hogy melyik osztagba kerüljön.

Ennek az eldöntéséhez kapott egy listát minden hajó legénységének az adatairól. Legnagyobb

meglepetésére a másodikban volt egy hozzá hasonló emberi lény, ráadásul kapitányi pozícióban!

Oda jelentkezett.

Rímapó a szíve mélyén mindig is bürokrata volt. Dicső Államcsínye után (az emlékezetében így

maradt meg trónra lépte) nem sokkal tervbe vette a földi hajszárítókészletek elkobzását.

Ugyanakkor bizonytalan is volt: eleinte nem akarta elhinni, hogy az ő világának a hajszárítója az,

amit a többi dimenzió tápegységként vagy a Legfelsőbb Találmányként ismer. Őrlődött. Végül úgy

döntött, hogy szakértői elemzéseket gyűjt, és népszavazást tart. Tizennégy év után megkapta az

utolsó nagy koponya esszéjét is, ezután pedig úgy érezte, készen áll az akcióra. Néhány nappal

ezelőtt tanácskozott Umzuzuval.

- Nézz szét a Földön, hajszárítók végett; ha találsz, vegyünk el minden egységet!

- Megteszem, Császári Felség! Ha jól tudom, az a sík az Ön hazája, átadjak valakinek valamilyen

üzenetet ott?

- Nekem az azon a Földön lévőkhöz már nincs közöm! De siess, ez most már parancs is, hogy ne

robbanjon fel a galaxis!

Umzuzu szolgálatkészen útnak indult, Gerzson pedig elgondolkodott azon, vajon valóban nincs-e

már köze a földiekhez. Ott volt a családja: az asszonnyal viszont a végén már válni készültek, a

gyerek pedig kizárólag a tévé és a kaja irányába mutatott bármi szeretetet élete első hét éve alatt.

Eleinte szerette Rékát, de a férfiasságát kezdte sérteni a nő eszperente nyelve. Amikor esténként

ágyba bújtak, a nő egyből emlékeztette arra, hogy az igen és a nem között egy i betű a különbség,

amit ő sosem mondana ki. Eleinte normálisan beszélt az asszony, de Peti születése után elkezdte

hanyagolni a többi magánhangzót. Ő emiatt, sértődésből kezdett el rímekben beszélni, ez viszont

annyira hozzáragadt, hogy már nem is tudná másképp kifejezni magát. Rékának elég lett volna

egyszer azt mondania, hogy "egen", és valószínűleg már régen császári udvaroncok hozták volna

ide a trónja mellé.

Ez néhány nappal ezelőtt történt, most viszont csukott szemmel élvezte az ablakból a Nap utolsó

sugarait. Hirtelen azonban ismerős hangra lett figyelmes. Eleinte azt hitte, hogy hallucinál, utána

azonban rájött, hogy sajnos (?) nem.

- Apu, elmész a plázába, a Mindenség Császára leszel, erre haza se bagózol? Hogy képzeled?!

Umzuzu idehozta a fiát.

Amikor ismét magához tért, Umzuzu a fejei között cipelte. Körbenézett: ameddig a szem ellátott, mező terült el, állatokat viszont nem látott sehol. Leszámítva a kacsákat. Azokból volt egy csomó.

- Hova visztek?

- Vécét keresünk, fennség. Látva Peti értetlen arcát, Umzuzu kifejtette.

- Mivel arra utaltál, hogy te akár a Mindenség Császárának a fia is lehetsz, elvégeztem rajtad egy DNS-tesztet, amíg nyugton voltál. Amit állítottál, az igaz, így én a te szolgálód vagyok.

- Visszaszolgáltatnál a Földre?

- Erről meg kell kérdeznem a Császári Felséget.

- Egyébként... Mit terveztek tenni a Földdel? Azt mondtad, hogy mi szétzúzhatjuk a téridőt, és...

- Uram, engedelmével hadd nyugtassam meg: csak egy rutinmunka lesz. Lemegy pár űrhajó, és megkérjük a földlakókat, hogy szolgáltassák be a hajszárítóikat, ahogyan te nevezted a tápegységet.

- Miért nem toalettizáltok oda pár ügynököt?

- A hatás miatt. Fel szeretnénk venni a kapcsolatfelvétel és a tápegységelkobzás pillanatait, majd azt galaxis- és dimenziószerte szeretnénk sugározni. Ez a Császári Felség parancsa.

- Tehát oda fog repülni pár repülő csészealj...

- Majdnem, Uram, a repülő csészealjakat odatoalettizáljuk, ez a film szempontjából lényegtelen.

Ekkor feltámadt a szél, és a mező füve egyre erősebben kezdett rángatózni. A szél ereje fokozódott, hamarosan orkánná vadult, majd teljesen elállt. Ebben a pillanatban a látóhatár mentén megjelent egy hatalmas tornádó. Egy ideig közeledett feléjük. Peti nagyon szeretett volna otthon lenni, lehetőleg a császári faterral és FIFA-zni. Sosem volt túl szociális, a vágyai is jellemzően egy képernyőben és kalóriákban merültek ki.

Éppen felsikoltott volna, amikor Umzuzu csitítóan odaszólt:

- Nyugalom, Uram, ez csak a Széllelbélelt Szállítmányozó! Én rendeltem valamit.

Alighogy ezt kimondta, a tornádó eltűnt, és valahonnan nagyon messziről, a szélvész hűlt helyének irányából egy komplett toalett és egy hajszárító repült a lábuk elé. A hajszárító elemes volt. Peti nem szólt semmit, már el sem ájult. Megfogta Umzuzu kezét, ráültek a vécécsészére, a kék lény összpontosított, felkiáltott (613-as Föld, 2347. év), majd beindította a hajszárítót, és egy pillanat alatt megváltozott körülöttük a világ. A végeláthatatlan mező helyét egy rózsaszín taxi vette át. Feltételezhetően gépi vezérlésű, hiszen sofőrt nem láttak. Szótlanul haladtak tovább egy távoli palota felé.