Lassan járj... (+18 a szóhasználat miatt)

Daneel•  2022. január 12. 19:36  •  olvasva: 44

-Aludni... Aludni kell... - Rémi szemei öreg kapukként csukódtak be, szinte hallotta is a záródó ajtók nyikorgását. Aludni kell. Az ember hatvan százaléka víz, negyven százaléka furcsa anatómiai fogalmak keveréke, és nulla százaléka álom. Azok a rohadékok valamikor az első becsöngetés és a diplomaosztó ünnepély között szertefoszlanak. Ő például autóversenyző akart lenni. Gyerekként imádta nézni a száguldó vaslovakat, és biztos volt benne, hogy egy nap ő fog a volán mögött ülni. Fel fog gyorsítani százig, kétszázig, akár háromszázig is, és száguldani fog!

- A picsába már, aludni kell, holnap hajnalban kelek - hiába morgolódott Rémi, a gondolatai tudták, hogy ez az a napszak, amikor ők szabadok, és azt csinálnak, amit csak akarnak. Nincs több Marie néni a lépcsőfordulóban (gurulna le egyszer három emeletet), nincs több Fred a munkahelyen (látom, ezt is elkúrtad, nem vagyok meglepve, Rémikém). Ebben a napszakban a gondolatok azért vannak, hogy gondolkozzanak. Kicsi volt, száguldoztak az autók, ő pedig képzeletben a kormány mögül nézte a suhanó tájat.

- Elkussoltok önként, vagy bevegyek valami tablettát? - Hát jó... Rémi gondolatai felsóhajtottak, és elhallgattak. Nem tudtuk meg, mi lett a kis sráccal az autópálya mellől.

Az álom kellemes volt, de jellegtelen. Rémi lebegett valahol, tökmindegy, hogy hol. A telefonja vakkant egyet, ő pedig kiscicaként ugrott ki az ágyból. Máris késésben volt! Magára kapott valamit, és felkapcsolta a villanyt. Sötét maradt a szoba. Kavargott a feje, fojtottan káromkodott egyet, majd ismét vakkant a vekker. Kelletlenül kinyitotta a szemét, és a telefonjára pillantott. Korán van még, feltéve, hogy ez nem egy álom egy álomban, ami éppen egy másik álomban játszódik. Megcsípte a karját, és sajgott a csípés helye.

- Akkor jól van - dörmögte maga elé, és elindult kávét főzni. A gép nyöszörgött, ő pedig cigit sodort. Jó száraz volt már a dohány, olyan volt az egész művelet, mintha apró faszilánkokat szórt volna bele a hüvelybe. Amikor meggyújtotta a végeredményt egy csésze kávéval a kezében, az egész úgy nézett ki, mint a proli ember minitábortüze.

- Beledugom a farkam, és kész a sasliksütögetős életkép - A konyhát beterítette a füst, ő pedig elhajította a szálat. Felébredt, és szarul érezte magát, hiszen hétköznap volt. Odakint a fák sárgállottak az irigységtől, a vörös autója pedig lassan haladt előre a barna épületek között. Egy lámpa megállította: pirosan-gonoszul nézett rá.

- Ha bika lennék, belédrohannék, kisköcsög; mondjuk egy bikák alkotta civilizáció valószínűleg nem a vörössel akarná kifejezni azt az utasítást, hogy maradj a seggeden.

- A mozgás, Rémi, a mozgás! Nem a szín érdekli a bikákat, hanem a lepel mozgása! - A gondolata nem tudta kellően kifejteni a mondanivalóját, mert Rémi gázt adott, és a zöld lámpa alatt elhajtva továbbment egy nagy, szürke épület felé. Néha elgondolkodott azon, hogy milyen, világtól elzárt építészek terveznek ennyire semmilyen és unalmas épületeket. Rengeteg törprengés után, egy részeges estén a lobozomizált páviánok céhére tette le a voksát.

Megérkezett. Ez a hatalmas valami úgy nézett le rá azzal a nyolcvan ablakszemével, mint egy pók, ami éppen szemügyre veszi a prédáját. Akkor most megfogja a kilincset, és belép a ragadozó szájába.

- Szia Rémi! - ez a bestia egyik tépőfoga lehet, amit csakis ellene növesztett! Polgári nevén Simona. Barátságosan integetett a hölgy felé, és ennek meg is lett a kívánt hatása. A lány odébbállt. A munkanap szürke volt, Christine haja pedig vörös. Az a szexi vörös, nem az a menopauzás ír háziasszony vagyok fajta, inkább az a táncolj velem a holdfénynél, és repüljünk el a pokolba típus. Christine egy gyönyörű lány volt. Hófehér bőr, skarlátvörös haj, őzbarna szemek. Egyszer ráírt a céges üzenetküldő felületen, aminek az lett az eredménye, hogy a beszélgetés nyomtatott verziója kikerült az üzenőfalra, és a fél csapat rajta röhögött órákon keresztül. Na mindegy, Christine gyönyörű, de olyan, mint a tűz; csak messziről szabad csodálni. Ha autóversenyző lenne, talán lenyűgözné, de egy sokadik csinovnyikként ez nem fog menni. Autóversenyző viszont sosem lesz már, hiszen a teknős és a nyúl versenyét is a teknős nyeri, mert az a békés hüllő nem hal meg egy frontális ütközés során. A teknős az olyan lassú, mint maga az élet. Vánszorog, vánszorog, kinő a tejfogad, elveszíted az álmaid, megismered Christine-t, megszégyenít Christine, megöregedsz, meghalsz. A teknős mindig eljut a célig.

Ebédszünet. Pontosabban cigiszünet extrákkal. Beáldoz tíz percet a tüdőrák oltárán, majd harap valamit gyorsan. Majd újabb cigit szív el. Néha köhög. Talán egy nap sokat is fog köhögni, és azt fogja kívánni, hogy bár letette volna ezt a szart. Christine! Kihúzta magát, és a magabiztosság papírvékony álarcával rámosolygott. A lány elfordult. Ez az élet rendje. A munka nem is annyira rossz, ha az ember próbálja elfelejteni, hogy hol van. Furcsa gombokat nyomogat, és ez pénzt termel neki. Na nem sokat, de azért éhen halni nem fog. Ha hevesebben verné azokat a billentyűket, akkor talán olyan pozícióba kerülne, ahol megszeretné a munkáját, mert végre ő is szarhatna az alatta lévők vállára. Megveregette magát a pozitív életfilozófiáját megdicsérendő, majd megkönnyebbülten felállt. Kicsöngettek, véget ért a tanítási nap, ő pedig megfontoltan, lassan, az örömét leplezve indult meg a kijárat felé, elvégre nem gyerek többé.

A forgalom pont olyan, amilyennek elképzeled, elvégre csúcsidő van. Rémi káromkodott is párat, az a sok duda meg úgy hangzott, mint Beethoven legelbaszottabb szimfóniája. Megállt egy bolt előtt, virágot vásárolt. Becsomagolta a liliomokat, majd az anyósülésre tette őket.

- Nem estek le! Az Istenetekre, ha megint lezúgtok az ülésről útközben... - Nem zúgtak le. A liliomok illedelmesen várakoztak, amíg az autó meg nem állt. Rémi kinyitotta a csikorgó fémkaput, és belépett rajta. Előre... Balra... Előre vagy kétszáz métert. A liliomok egy sírkő előtti vázában kötöttek ki, Rémi pedig ködös szemmel nézte őket.

- Ha egy picit kevésbé sietsz apu, akkor megtaníthattál volna vezetni. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

_nobody2022. január 12. 21:51

:(

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom