Bolygó a gexidi porban - 3. rész

Daneel•  2022. január 14. 20:11  •  olvasva: 15

Gyönyörűen ragyogtak a csillagok. Egy kissé kékesen, mintha apró drágakövek lennének. Ha feléjük nyúlsz, hogy hirtelen meggazdagodj, valaki odafent, egy békésebb világban kiröhög. Te itt vagy, a szép dolgok odafent, a karod pedig nem annyira hosszú, mint a vágyaid. Még a fémkarod sem tud az égig nyúlni, pedig annak a kezét messzire kilőheted. A marok repül, mögötte drótok munkálkodnak, az ember pedig türelmesen vár. Vagy lustán, ha már egyszer túl tohonya volt öt métert sétálni azért, amiért nyúlt. Ha pedig nagyon tiszta az ég, és erősenek fénylenek a holdak, akkor egy tó tükrében megismerheted ömagad. Kiborg. Fémlény. Mint annyian mások. A törzse története évszázadokra nyúlik vissza, legalábbis az öregek szerint. Egy kis faluban éltek a Ganesha-szurdok közelében. A törpéktől fémet vásároltak, ők pedig azt felhasználva komplexebb termékeket adtak el a kereskedőknek. Innen volt pénzük, így volt mit enniük. Márpedig a gépembernek is kell ennie! Ugyanúgy éhezik, mint mások, ugyanúgy összeesik, majd ugyanúgy szörnyethal. Csak közben gyémántként csillog a testének a bal fele. Az öregek azt mondják, hogy ez az élet rendje. Termelnek, kereskednek, esznek, esténként pedig a szakállas Cyxo mesél nekik a régi időkről. Ropog a tábortűz, ők pedig figyelmesen hallgatják, elálmosodnak, hazamennek, és felkészülnek a másnapra. Ő viszont valami többre vágyott. Meg akarta érinteni a csillagokat, meg akarta tudni, mi rejtőzik a Ganesha-szurdokon túl. Talán semmi. Talán Cyxónak van igaza, és az egész világmindenség hatvan négyzetmérföld csupán, a kereskedők pedig angyalok a túlvilágról. Ha ez igaz, akkor az angyalok a nap végén hazamennek, ő pedig meg fogja nézni magának ezt a bizonyos angyalhont! Hmm... Cyxo ablakából fény szűrődik ki. Az lesz a legjobb, ha beszélget egyet a Nagy Öreggel, elvégre lehet, hogy most készül elkövetni élete legnagyobb ostobaságát. A falu egyébként kihalt volt. A házak többnyire kövekből készültek, elvégre egy gépembernek nem túl nehéz feladat azokat a sziklákat egymásra dobálni. Úgy nézett ki ez a falu, mint egy hatalmas törmelékkupac, ahol a repedések közül néha fény szűrődik ki. A tűzé vagy a léleké, nem tudni. Ki miben hitt. Odaért Cyxo lakához, és az alkarjából előugrott egy csengő. Megrázta a karját, Cyxo pedig félrehúzta a bejáratot eltakarú zyxbőr függőnyt, és beengedte a fiút.

- Későre jár, fiam. Mi járatban vagy erre?
- Fel szeretném fedezni a világot! - határozott fejet vágott, és Cyxo szemébe nézett.

- A világ hatvan négyzetmérföld. Véget ér nem sokkal a szurdokon túl.

- Szeretném látni a határát! Senki sem járt még arra?

- Kevés közöttünk az őrült, fiam. Miben reménykedsz, mit találsz ott?

- Magam sem tudom biztosan. Talán egy életet, ami több az életnél. Célokat, amik túlmutatnak a szerszámkészítésen, tájakat, amik másmilyenek, és társakat, akik máshonnan jöttek.

- Őrültséget beszélsz, fiam! A döntés viszont a te kezedben van. Nem fognak hiányozni az itteniek, ha a világ határán elragadnak az angyalok?

- De, mégis útra szeretnék kelni. A készítőm már meghalt, és apró kavics lettem a szurdok falán, amit lefelé húz a mély. Nincs már olyan farönk, ami megállíthatna.

- Tudod, Adyx... - Cyxo az eszközei között matatott - Őrültnek nevezlek, de talán neked van igazad. Elvégre sosem láttam a Határt. Szeretném, ha én tévednék, hiszen klausztrofób dolog ez a gyufásskatulyányi világmindenség. Valamint... - az öreg egy tenyéryi, fém pókot nyújtott át neki - Ez itt Csehszlovák, egy segédem, aki el fog téged kísérni. Összeszerelhet, ha túl nagyot esnél a világmindenség peremén.

A pók felugrott Adyx vállára, furcsa, pittyegésszerű hangokat hallatott, majd hozzádörgölőzött az új tulajdonosához. Cyxo ekkor szigorú pillantást vetett a fiúra.

- Na aztán... Vized, élelmed van két hétre elég? Helyes. Szereltek beléd iránytűt? Na, akkor készen is volnánk - felemelte a kezeit, és hessegető mozdulatot tett - Mire vársz még kölyök, tapsra? Indulás! Lusta semmirekellő, azt mondja, hogy világgá megy, erre itt tehénkedik...

Adyx fejet hajtott, majd a pókkal a vállán kiment az öreg viskójából. Cyxo elmosolyodott.

- Csak legyen igazad, kölyök! Csak legyen igazad!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom