Bolygó a gexidi porban - 25. rész

Hosszan vitatkoztak. Valóban nem bölcs dolog egy fegyenc után eredni. Egyikük sem tudja átverni az igazságvizsgálót. De a saját szívét sem.

- Miattunk van abban a börtönben! - Gworg nyugtalanul gesztikulált a kezeivel - Miattunk lett itt fogoly.

- Ez nem teljesen így van - bárcsak ilyen egyszerű lenne a dolog, kívánta Adyx - Jóska már azelőtt fogoly volt, hogy beléptünk volna a városba. A kobold gondoskodott róla.

- Mi leszünk a következők! Először a betyárral szúr ki, majd elmagyarázza nekünk, hogy ez miért logikus. Utána jövök én, te meg egy kioktató monológot fogsz kapni arról, hogy miért is dicséretes az, amit csinált. Egy nap pedig te jössz, és már csak a lelkiismeretének magyarázkodhatna, ha lenne neki olyan.

Csehszlovák felháborodottan pittyegett, majd leugrott a padlóra. Odarohant az ajtóhoz, kaparni kezdte azt, és közben szemrehányóan nézte a többieket. Elindultak hát. Terv nélkül, önbizalom nélkül. Még csak nem is a lelkiismeretfurdalás volt a fő indítékuk. Féltek a koboldtól. Féltek a kobold nélkül ebben az idegen világban. Talán a félelemtől is féltek. Az utcákon lófráltak, és ijedt arccal kérdezősködtek a börtön holléte felől. Egy vicceskedő figura rossz irányba küldte őket. Vagy egy órával később, egy temető bejáratánál (...de furcsák ezek a sírok! Az ott egy madárijesztő, amit sírkőnek használnak...) jöttek rá a turpisságra. Mászkáltak, kérdezősködtek, majd támadt egy ötletük, és a piacon szereztek egy térképet. Ekkorra már rájöttek, hogy a blutgoblinok teljesen megbízhatatlanok. A papír talán szavahihetőbb lesz... Befordultak jobbra a rakétás szobornál, majd balra egy könyvtár mellett. Gyanúsak voltak. Az őrület világában a normalitás egyedüli képviselőinek érezték magukat, miközben a többség normalitásában ők tűntek őrültnek. Őrülten gyanúsnak. Amikor az utca végén meglátták a börtön épületét, akkor a válluk közepén megérezték egy rendőr markát is. Már amennyire egy blutgoblin lehet rendőr! A mellén, nagyjából a szíve fölött egy névkitűző hirdette, hogy ő Gurc Havoc, és szép napot kíván. Alatta egy hatalmas, kokárdaszerű kitűző harsgota hatalmas betűkkel, hogy "jegyeket, bérleteket!". A hasára pedig celluxszal odaragasztott egy papírt, amely szerint "a pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el". Az öve tulajdonképpen egy felcsatolható pénisz volt, aminek a csatjai alá csúsztatta be a revolverét. Adyxék nem állapították volna meg róla, hogy rendőr, ha nincs a fején sapka helyett egy villogó sziréna.

- Gyanúsak vagytok, fiúk - mosolyodott el Gurc Havoc - Merre ilyen sietősen?

- Nos... - Van értelme hazudni? Itt van tőlük egy köpésre a börtön, a rendőrnél pedig könnyen lehet igazságvizsgáló. Van értelme hazudni - Eltévedtünk, biztos úr.

Gworg hevesen bólogatott, majd a tenyere oldalát a homlokára helyezve nézett körbe, jelezve hogy keres valamit. Nyilvánvalóan a kiutat.

- Ha annyi kromoszómám lenne, ahányszor ezt hallottam, akkor pont férfi lennék. Tudjátok, ez egy nagyon gagyi hazugság, mert nyilvánvalóvá teszi, hogy nincsen fedősztoritok. Ha rossz helyen vagytok, akkor természetesen eltévedtetek, mert ez a leglustább alibi - előhúzótt egy fémtárgyat a zsebéből, és Adyx elé szegezte.

- Neved?

- Adyx - a szerkentyű vibrált, a rendőr pedig mosolygott.

- Helyes. Mi járatban vagy erre?

Lássuk csak, a gépi agy kijátssza az igazságvizsgálót, ő pedig félig gép. Van-e arra esélye, hogy átverje ezt az eszközt? Ránézett Gurc Havoc kíváncsi arcára. Valószínűleg nincs.

- Találkozni akartam az egyik rabbal.

- Ez rendben is volna. De milyen célból? Meg akartad szöktetni?

Adyx hallgatott, a rendőr pedig fölényesen bólintott egyet.

- Ahogy gondoltam.

Nem volt mit tenni. Gurc Havoc beleszólt egy furcsa mikrofonba, és járművek jelentek meg körülöttük. Tárgyalás a klasszikus értelemben véve nem volt. Megismételtették Adyxszal a korábban adott válaszait, majd az igazságvizsgáló eredménye alapján börtönbe zárták. Néhány rövid kérdés után Gworg is rab lett. Öröm az ürömben, hogy ugyanarra a folyosóra kerültek, és látták egymást. Üröm az ürömben, hogy Adyx cellatársa Jóska lett. Öröm az ürömben, hogy Csehszlovákkal senki sem törődött, a pók pedig visszarohant a szállodába, abban bízva, hogy ott találja a koboldot. Üröm az ürömben, hogy a szoba üres volt. Öröm az ürömben, hogy az ablaknál egy kéken izzó levél várta. Az pedig mind közül a legnagyobb öröm az ürömben, hogy Csehszlovák Cyxo zsenialitásának hála még olvasni is tudott! Amikor a levél végére ért, elrohant a piac felé, és az üzenetben említett, kéken izzó ételmorzsákat kezdte el a rakétás ember szobrától követni.