Bolygó a gexidi porban - 2. rész

Daneel•  2022. január 14. 19:01  •  olvasva: 15

Aki készített már ruhát, tudja, hogy megy ez. Először megbeszélték, hogy milyen is legyen a végtermék, utána megrajzolták. Bobi a mérőszalagját kereste, Nick pedig a díszeken gondolkodott. Folyókon, hegyeken, településeken...

- Településeken? - Bobi megemelte a szemöldökét - Egy konstans anarchiában lévő világban nem jöhetnek létre ilyen dolgok. Egész egyszerűen a lakók nem tudnak addig életben maradni, hogy a munkamegosztás és a földművelés előnyeit megtapasztalják.

- Most viszont létre fognak jönni, Bobikám! Lesznek majd uralkodók, akik a polgáraikkal egyetemben nem vesznek részt a bolygószintű versenyben. Az egyetlen céljuk a játékfeltételek által megkívánt struktúra biztosítása lesz.

- Vagyis?

- Vagyis - Nick elmosolyodott - Én kíváncsi vagyok, mi lesz ezzel a projekttel! Márpedig öt perc alatt megunnám az egészet, ha abból állna, hogy küklopszok bunyóznak elfekkel egy mezőn.

- A Galaxa tragédiája - hümmögött Bobi - Tudtál róla, hogy az alkotója egyedül dramaturgiai szempontok alapján szerkesztette meg a világot, majd diliházba került, amikor rájött, hogy a kutya se kíváncsi a teremtményeire?

- Mit csináltak azok a teremtmények? Nem rémlik nekem Galaxa, Bobi.

- Divatbemutatóval egybekötött rituális harcok a végtelen sziklák között. Igazad van abban, hogy a strukturált társadalmi háttér érdekesebbé teheti a folyamatokat, már ha te is nézőket akarsz.

- Csak egyet, haver - Nick rákacsintott a nagydarab kalózra - Feltéve, hogy te megunod.

- Nos... - Bobi a pipáját kereste, valahol itt kellett, hogy legyen - Alkalmanként ránézhetek a világként materializálódott őrületedre, de nekem, veled ellentétben, fontos megrendeléseim vannak. Ezek lekötik az időm jelentős részét.

- Valami érdekes?

- Nos... - Bobi gúnyosan elvigyorodott - Egy bátor lélek, aki nem sejti, hogy én vagyok az arachnidák megalkotója, felkeresett azzal, hogy menjek vissza az időben, és öljem meg az alkotót. Azt mondja, hogy ez az egyetlen etikus megoldás.

- Ebben mondjuk igaza is van, geci egy faj ez az arachnida... Mi motivált arra, hogy megalkosd őket?

- Akkor váltam el Jolántól.

- Na és... - Nicki komoly arcot vágott - Visszamész az időben, hogy kinyírd magad?

- Még csak az kéne! - Bobi elnevette magát azon az öblös, ugatásszerű hangján - Mondjuk meggyőzhetném a múltbeli önmagamat, hogy hagyjon fel a projekttel.

- Megteszed? Nem vagy te rossz ember, Bobi.

- Tizenöt galaktikus évem van átgondolni a helyzetet, mert egy barom olyan karambolt hozott össze az időkapunál, hogy a szakértők szerint annyi ideig se ki, se be.

- Óriáslárva-kamiontranszport?

- Minden bizonnyal Nick, azok borzasztóan vezetnek. Szóval tizenöt galaktikus év múlva elmondom neked, hogy megmaradnak-e az arachnidák, de valószínűleg nem. Nem ér ennyit a telepi tagságom, ami azzal a projekttel járt.

- Hát, sajnálom, haver - Nick sóhajtott egyet - Visszamennél a Marsra?

- Azt azért nem, barátom! Kevés leprább hely van a galaxisban a Marsnál. Kitalálnék valamit. Te nem ismersz engem, mert nem élnék itt, a mostani beszélgetés nem történik meg, ergo te sem hozakodsz elő a hülye ötleteddel, miszerint a galaxisnak - itt gúnyosan kihúzta magát, és szónokolva folytatta - individuum-alapú utópiákra van szüksége hidrogénarzenállal szuicid okokból. Más szóval Nickikém, ha én visszamegyek az időben arachnidát irtani, a mi mostani projektünkből sem lesz semmi. Ha zavar, akkor beszéld meg az agymenéseidet mással is, és kezdd el a dolgot vele!

- A-a. Nekem a te hülye fejedre van szükségem. Ismerlek téged, időt fogsz ugrani, amikor az esedékes lesz, az arachnidák is elpusztulnak, és te is telepi technikus maradsz.

- Amit úgy érsz el, hogy...

- Amit úgy érek el, hogy a bolygón lévő kincseket összegyűjtő személyt felruházom az időugrás hatalmával, valamint átadom nekik azokat a terveket, amikkel Franzot felvették ide, aki ugye később lett tag, mint te. Ne nézz így rám, Franzot mindenki rühelli! Szóval... A nyertes időt ugrik, megtalál téged, átadja neked Franz elméletét, te idekerülsz, Franz nem kerül ide, és arachnidák sem lesznek!

- Van lelkiismereted, Nickikém? - Bobi szokatlanul szigorúan mérte végig a barátját - Ha át is nyújtod nekem azokat a papírokat, nem fogom benyújtani őket sehova, mert nem az én munkámról van szó.

- Akkor viszont nem kerülsz a telepre, nem lesz bolygóm, ergo megölsz sokmillió lényt! - Nick próbált nagyon szélesen vigyorogni.

- Talán nem ismerlek elég jól, Nickikém. Ha te ezt komolyan gondolod, akkor most állj fel, és menj ki innen a kurva terveiddel együtt! Egyéb esetben folytathatjuk a melót.

- Tudod, Bobi... - Nick hadonászott egyet a kezeivel - Túllőttem a célon, és EK-KO-RA barom voltam! Bocsánatot kérek, na meg egy mérőszalagot, mert át kell itt gondolni a bolygó arányait.

- Nem szúrsz hátba senkit... Becsszó? - Bobi szigorúan méregette a barátját.

- Becsszó. Figyelj, azon gondolkoztam, mi legyen ennek a neve. Valami tipp?

- Neoterra - Bobi a pipájába szívott, és csak utána formázta meg lassan a szót.

- Hmm... Legyen. Mit jelent?

- Faszom se tudja, de jól hangzik! Akkor munkára, Nickikém!

Az emberek dolgoznak, a madarak repülnek, a mű pedig készülget. Alakot ölt, kiteljesedik, végül elkészül. Már csak így van ez. Épületek emelkedtek ki a sárból, ideológiák szökkentek át Nick agyából az uralkodókéba, szörnyeket teremtett a mocsár, harcosokat az erdő, és furcsa gépeket néhány szurdok. Nick elrejtette a kincseket, Bobi a pipáját szívta, a kalandorok pedig útra keltek.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom