Bolygó a gexidi porban - 11. rész

Daneel•  2022. január 19. 17:30  •  olvasva: 54

- Ez isteni volt! - Gworg felböfögött, Adyx pedig egyetértően bólintott. Jeremiás közönyös arccal lépdelt feléjük, és a dicséret hallatán megeresztett egy félmosolyt.

- Lassan le kéne feküdnünk. Elvesztegettünk egy napot, ezért holnap sokat fogunk menetelni.

- Merre? - Adyx hangja izgatott volt - Van a közelben kincs?

- Nincs. Az okuláré van hozzánk a legközelebb, de az is hetekre van tőlünk. Hajóra kell majd szálnunk Ypper partjainál.

Gworg szeme elkerekedett. Lassan megrázta a fejét, a lélegzete pedig szapora lett.

- Ha-hajóra? Engem nem zártok be a végtelen tenger közepén egy kicsi dobozba! - a tekintete rémületet sugárzott.

- Ez a bizonyos hajóút nagyjából egy hét múlva lesz esedékes. Addig kitaláljuk, hogy hogyan cipeljünk át a túlpartra, ne félj! Ha nem lesz jobb ötletem, veszek majd a város piacán egy tarsoly altatóport. Apropó, alvás! Ki őrködik ma éjjel?

- A korábbi hisztid után ez elég egyértelmű... - Adyx furcsán nézett a koboldra, mintha az arcát pásztázta volna - Véres az orrod.

- Elestem egy kiálló gyökérben.

- Hát jó. - Adyx feltápászkodott - Ha bárkinek kellek, a fa tetejéről figyelem a tájat.

A fiú elsétált, az élőhalott pedig bizalmaskodva a kobold felé fordult.

- Akarsz egy kis szájuzt? A kontinens legjobb altatója.

- Köszönöm, de nem vagyok szomjas - morogta a kobold. Miért bámulja ilyen meglepetten ez a zombi? Gworg lefeküdt, sóhajtott egyet, és becsukta a szemét. Talán titokban figyeli őt? Talán gyanakszik rá? Óvatosnak kell lennie! Minden sokkal egyszerűbb lenne, ha az a kurva kobold nem zárta volna el előle az emlékeit. Még mindig küzd ellene! Arra játszol kicsim, hogy lebuktatod magad? Majd meglátjuk, ki nevet a végén! Lefeküdt Jeremiás is. A csillagokat nézte egy darabig, majd alvást színlelt. A lány érezte, hogy a gazdatest rendkívül fáradt, de nem hagyhatta elaludni. Nem kerülheti el semmi a figyelmét, amíg meg nem érkezik az ytsar kivégzőosztag! Ha pedig a kobold nem alszik, ő sem alszik. Jeremiás titokban Gworgot figyelte a félig csukott szemhéján keresztül, Gworg pedig ugyanígy figyelte őt. A lány egy bokor mellett ült, és koncentrált. Majd' relrobbant a feje az erőlködéstől, lelki szemei előtt pedig ez az undok koboldarc mosolygott rá. Nem túl barátságosan. Ekkor gallyak roppantak mellette. Odalépett hozzá a gépember, és megsimogatta.

- Képes vagy rá, Caroline! - Jóska kezében egy flaska volt, ami motorolajjal volt tele. Nagyot hörpintett belőle, csuklott egyet, majd leült a lány mellé - Ha igazat mondott az a vén banya, akkor azzal a sípcsonttal feltámaszthatod Łisát.

A lány összeráncolta a szemöldökét, izzadt, és fájdalmában nyögött egyet. Teljesen ki volt merülve, de tudta, hogy még néhány napig ki kell tartania. Kontroll alatt kell tartania a koboldot!

- No, még összeesel itten! - a robotbetyár aggodalmasan a lány arcára tette a kezét, és a tenyeréből sárgás fény sugárzott. Caroline mintha megkönnyebbült volna - Ez majd rendbetesz, te lány! Megvéd a fejedben lakó ludvércek ellen.

Caroline nem szólt semmit, csak koncentrált. Az élőhalott figyeli őt, biztos volt benne. Talán a fiú is a fa tetejéről. Hát még az a kurafi a saját fejében! Úgy ficánkol, mint a hal. Vigyorog... És megtámadja őt! Levegő után kapott, majd elterült a földön. A kobold győzött, aki gúnyos mosollyal az arcán aludt el a csillagoktól körberagyogott tisztáson. Őt pedig magával rántotta az álmába.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!