Daneel próza

Vannak dolgok, amiket egy ideje le akarok írni. Különálló gondolatokként élnek bennem egy ideje, de egymás mellett akarom látni őket. Nem megyek bele semmibe mélyebben, ezt csak azért írom, hogy lássam, a gondolatok magjai hogyan viszonyulnak egymáshoz.

1. Szerintem az emberi szabadság és jog alapja az emberi relevancia, ami lehet gazdasági, katonai, kulturális. Egy mind jobban automatizálódó világ az átlagember relevanciáját fogja megkérdőjelezni. Mai értelemben vett szabadság és jog csakis úgy maradhat meg egy, a mainál komplexebb és jobban autiomatizált világban, ha az egyén versenyképessége jelentősen növelhető (tehát képes relevánsnak maradni).

2. A kapitalista rendszer az önkizsákmányolás lehetőségére épít (nem kötelez, de egy versenyorientált társadalom megbélyegezheti a más prioritású egyént ("vesztes")). Az önkizsákmányolás viszont amellett, hogy hosszú távon fenntarthatatlan, határokkal is bír. Az ember csak emberi magasságokba emelkedhet, ha titánként dolgozik, akkor is.

1. 2. Ha az automatizált társadalom túl komplex lesz nekünk, akkor önkizsákmányolással sem tartható fenn az egyén relevanciája. Túl jelentéktelen, buta és gyenge lesz ahhoz, hogy a nagy egész az ő igényei szerint áldozatokat hozzon.

3. Az ember (valószínűleg) fejleszthető mesterségesen is. A transzhumanizmus ezt akarja, és ez a mainál jóval magasabb szinten kompetens emberek létrejöttét eredményezheti. Lehetséges, hogy ha a világ automatizálódik, akkor a demokrácia és a mai értelemben vett jogok csakis a transzhumanista fejlesztésekkel tarthatóak fenn, hiszen a szuperember gazdaságilag, kulturálisan, akár katonailag is releváns maradhat.

4. Amennyire most látszódik, a transzhumanista változások, ha végbemennek, akkor ezt cégek vagy államok fogják végrehajtani, olyan termékekkel, amelyek az ő magántulajdonaik. Más szóval az ember, aki egy ilyen világban releváns marad, csakis más magántulajdona miatt, nem saját képességei által marad releváns. Az ember értékének egy jelentős része már nem maga az ember, hanem a transzhumanista termék. Ha az egyénre úgy tekintünk, mint egy társadalmi, gazdasági egység, akkor a mai ember egy olyan világban egyénként értelmezhetetlen. Ez függő viszonyt jelent. Ha a transzhumanista termék tesz valakit relevánssá egy világban, akkor az egyén szabadsága elbukik a termék készítőinek az igényeivel és a céljaival szemben. Más szóval a transzhzumanista út nem vezet az egyén szabadságához, mert a transzhumanista egyén függő helyzetben van a gyártóval szemben - egy olyan világban, ahol ezek nélkül a termékek nélkül az egyén jelentéktelen.

1.2.3.4. Ha a társadalom komplexebbé válik, az ember relevanciája pedig elveszik, akkor az általunk ismert egyéni szabadság is elveszik, mert az ember sem önerőből sem technológiai segítséggel nem veheti fel úgy a versenyt ebben a világban, hogy megmaradjon szabad individuumnak.

5. Lehetőségnek tűnik a technológia szabályozása is, ez viszont egy nemzetek fölötti együttműködést feltételez, ahol a felek hajlandóak a közvetlen érdekeik ellen cselekedni a hosszabb távú jó érdekében. Ez nem fog megtörténni.

A technológia kitágítja a világot, így mi egyre kisebb pötty leszünk csak. Egyre jelentékteléenebb pötty. Ami jelentéktelen, az nem tudja a saját érdekeit érvényesíteni.

Franz és Frederick együtt nézték a Bayern meccsét a tévében. Borús volt a kedvük, a Dortmund

vezetett. Franz sörért nyúlt, morgott valami baljóslatút, majd nézte tovább a meccset. Müller jó

passzt kapott, egyenlíthetnek! Rálövi!... Erre hirtelen eltűnik az adás, és valami gecironda

elefántlény magyaráz valamit érthetetlenül. Nézik meredt szemmel. Most vagy terrortámadás van

vagy invázió. A terroristáknak ritkán van ormányuk. Invázió van. Az elefántfazon békésnek tűnik,

de hirtelen a háttérben egy, egy repülő csészealj aljából rugóval kipattanó, piros ököl fejbe basz egy

Grippent. Jólvan, mégse barátságosak. Erre szó nélkül kivetít az elefánt bá' egy képet egy marsi

lézerpisztolyról! Az az izé kb. tök úgy néz ki, mint egy pisztoly, csak vezetékes, és kitágul a végén,

nyilván, hogy több lézert lőjön.

- Franz!

- Frederick?

- Angriff?

- Angriff!

Közben megérkezett a tévés stáb. A megbeszéltek szerint Tupacnak kellett volna kihirdetnie a

Császár parancsait, de ő hirtelen beteget jelentett. A másik emberszabású Peti lett volna, de Tupac

kijelentette, hogy ő is beteg. Nem volt mit tenni, egy Umzuznak kellett a Császár követeléseit

továbbítania.

Umzuzira esett a stáb választása, mert neki éppen csak egy feje volt. A kamerát rászegezték,

kezdődött a show.

- Emberek! A Mindenség Császárának nevében szolgáltassátok be a hajszárítóitokat!

A világ összes képernyője Umzuzi beszédét adta, és a világ legtöbb embere nem értett az egészből

semmit. Umzuzi véletlenül csak magyarra állította be az önfordítógépét. Umzuzi várt, nem történt

semmi. Néha felmerészkedett egy vadászgép, azt visszabokszolták (lágyan, hogy a gép ne

robbanjon fel földet érve), majd folytatódott a patthelyzet. A stáb egyik tagja megveregette Umzuzi

derekát.

- Küldjünk ki egy képet egy tápegységről, hátha csak össze vannak zavarodva! Ha nem csinálnak

semmit, ajánljunk fel nekik valami bagatell ajándékot a szolgálatukért!

Ezt az ötletet mindenki támogatta. Hirtelen a világ minden képernyőjén egy vörös hajszárító jelent

meg.

Peti kezdte megszeretni Haramiát. Jól néz ki, meg akarja menteni a világot, és még enni is adott

neki! Természetesen az utóbbi volt a legfontosabb. Éppen megpróbált volna felülni a sóletes

konzervek tengerében, hogy szerelmet valljon, amikor érezte, hogy a gép megrázkódik. Lövik őket!

Ez nagyjából három másodpercig tartott, a magyar légierőnek nem sok esélye volt a csészealjak

ellen. Azoknak az aljából egy-egy hatalmas, rugós ököl pattant ki, ami visszarepítette a

vadászgépeket a leszállópályájukig; ezt persze Peti nem tudhatta.

- Haramia!

- Mi van?

- Tudod, én ha rád nézek, azt érzem, hogy mamma mia!

Haramia, ha az ösztöneire hallgat, megidéz valamilyen Cthulhu-szerű lényt a konzerves dobozok

tengerébe. Mély levegőt vett, majd azt vette észre, hogy elpirul. Tudta, hogy sakkban tartja Tupacot,

és tudta, hogy ha minden így megy tovább, megmenti a világot egy olyan, dimenziókon túli lénytől,

amelyet nem ő idéz meg. A többiekkel walkie-talkie-n tartotta a kapcsolatot. Eddig senki sem

jelezte, hogy problémája adódott volna. A cthul.hu-n talált használati útmutató szerint legyártotta az

interdimenzionális zavarókészülékeket. Egyszer majdnem kételkedni kezdett célja helyességében,

amikor az útmutató 17. pontjának megfelelően minden szerkentyűre ráfestette vérvörös festékkel,

hogy "Üdvözlégy, Sátán!", de végül arra jutott, hogy ez még nem elég ok arra, hogy ne higgyen az

internetes portálnak. Ha belegondolt, most nincs más dolga, csak várnia kell. Miért ne tölthetné az

időt kellemesen, egy szerelmes szívű úriember társaságában?

Haramia nagyon hamar rájött, hogy az úriember kifejezés enyhe túlzás volt. Először akkor csapta

meg a kétely szele, amikor a fiú panaszkodni és rúgkapálni kezdett, amikor megpróbálta kiemelni őt

a konzervek közül. Hát jó, akkor beszélgessenek így. Valaki a konzerveken kívül van, valaki azokon

belül.

- Hogy kerültél ide, ó, hős szerelmes?

- Éppen szartam, amikor rám támadt valami kék szörny! Én úgy voltam vele, hogy majd lelövöm a

hajszárítómmal, erre csatt, én lettem a Világmindenség Trónörököse, és mondom, visszajövök ide

kalandozni, de végül megtaláltam életem értelmét jó sok kalória között!

Tupac a vezérlőfülkéből figyelte a jelenetet. Egyre erősebb meggyőződése volt, hogy azzal

szolgálná leginkább a galaxis polgárait, ha beküldené az őröket, és mindkettejüket helyben lelőné.

Őrlődött egy picit, de arra jutott, hogy jobban szereti a fejét a nyakán, mint valahol máshol,

úgyhogy inkább csöndben figyel, és gondolkodik. Ha lenne kábítósugár a gépen, a problémái meg

lennének oldva... De az természetesen nincs. Ugyanakkor Haramia vakon követ mindent, amit a

cthul.hu-n olvas. Támadt egy ötlete.

- Szia, mit csinálsz itt egy géppuskával a kezedben a raktár legmélyén? Akarsz sakkozni? - Peti

olykos kissé naív volt.

Pár perccel később összekötözve feküdt a konzervszállítmány mélyén. Tupac tudott erről, de még

nem mert lépni. Nem tudta, mi Haramia szándéka.

- Nézd, nem személyes okokból teszem, de a túszom vagy mostantól. Meg kell akadályoznom a

Császárt abban, hogy elkövessen egy orbitális hibát!

- Mire gondolsz? - Peti nem igazán félt. Úgy volt vele, hogy aki ennyire finom konzervek mellé

fekteti, az rossz ember nem lehet.

- Ennek a dimenziónak a hajszárítói különlegesek! Ha egy helyen összpontosul az erejük, akkor egy

Dimenziók Fölötti lényt idézhetünk ide. Márpedig rajtam kívül senki más nem idézhet itt démont! -

tette hozzá sértődötten a lány.

Tupac a homlokát ráncolta, és jegyzetelt. Jó emberismerő volt, látta, hogy Haramia nem hazudik.

Tudhat valamit... Ki kéne faggatni, de Khalifa hergelésének nyögés a vége, ezt jól tudta. Jelenleg

egyedül abban bízhat, hogy Peti a megfelelő kérdéseket teszi fel, amelyek után továbbítaná a videót

a Császárnak.

- Aha... Kinyitnál légyszi egy konzervet? Jó mellettük feküdni, de megéheztem!

Tupac elméjében nagyon gonosz rímek keletkeztek. Haramia kinyitott Petinek egy konzervet, majd

ráérősen meghekkelte a csészealjat, és felülírta a raktár videóinak kép- és hanganyagát. Ezzel

szerette volna kezdeni itteni munkásságát, de annyira meghökkentette Peti, aki úgy a felszállás óta

bámulta őt nem kifejezetten értelmes arccal, hogy megcsúszott a dologgal.

Tupac meghekkelte a meghekkelt kamerát, és folytatta Haramia megfigyelését. Amaz a raktár hátsó,

hajszárítóknak fenntartott részére kisebb szerkentyűket szerelt. Tupac odahívatta magához a hajó

fegyverszakértőjét, aki megerősítette, hogy ezek a szerkezetek sérókorpásodás-annihilátorok. Az a

szerepük, hogy a hajszárítók ne hozzanak létre interdimenzionális kapcsolatot. Tupac sejtette, hogy

Haramia nem tripla vagy semmit játszik: ha itt deaktiválja a hajszárítókat, akkor a másik két hajó

raktárában is kell, hogy ügyködjön valaki. Megköszörülte a torkát. Tudta, hogy nincs más

választása.

- Haramia – kiáltott bele a mikrofonba –, miért gondolod azt, hogy az evilági hajszárítók egy helyre

hozatala dimenzión túli lényeket idéz meg?

A lány összerezzent. Ha tudja, hogy Sakkúr hajóján van, kétszer is ellenőrzi, hogy a meghekkelt

videókat visszahekkelik-e. Már elkésett.

- Ez a dimenzió speciális kapcsolatban áll olyan dimenziókkal, amelyek nem tartoznak a

befolyásunk alá!

- Bizonyíték?

- Bízz bennem, nincs időm elmagyarázni!

- Haramia! Cthulhu megidézése óta senki sem bízik benned!

- Az csak egy baleset volt, Tupac!

- Thália papja voltál a legmenőbb intergalaktikus adókon, erre főműsoridőben rászabadítod a Delta

X-re Cthulhut!

- Akit rendkívül ügyesen internetes domainné varázsoltatok, amikor nem nézett hátra! Nézd,

cthul.hu-ként már senkinek sem árthat!

- Magyarázd meg ezt a Delta X túlélőinek! De térjünk vissza a tárgyra! Feltételezem, legalább

hárman vagytok, elvégre három hajó van. Honnan szedted az értesülésedet, hogy ez az akció romba

dönti a világmindenséget?

- A cthul.hu-n olvastam!

Tupac belátta, hogy Haramia ismét nem megfelelő internetes portálokról gyűjtötte ismereteit. Az

égvilágon semmi sem fog történni, ha összegyűjtik ezeket a hajszárítókat. Mivel már tudta, mire

megy ki a játék, legszívesebben leküldette volna az őrséget mindhárom hajó raktárába, és véget

vetett volna ennek az őrületnek, de jelenleg Haramia túsza a Császár fia! Tupac egyre erősebben

szorongatta a fekete királyt. A reppelő csészealj, hogy empátiáját kifejezze, beateket kezdett

készíteni későbbi számokhoz.