Városi altató - Őszi színek

Városi altató

Üresek az utcák, az emberi testben
most vérként cirkulál az esti némaság.
A csillagok talán fél füllel meghallják
a csendes pityergést, ha az szívből cseppen.

Alszanak a kátyúk, velük alszunk mi is,
majd átrobog rajtunk egy tankként a világ.
Mint kellene élni?, ezt sosem tanítják,
mégis számonkérik, ha itt van egy krízis.

Én rossz diák voltam, betűkből tanultam,
de máshogyan raktam össze a szavakat.
A falra rajzolok, és ezer alakzat
vérétől lesz lucskos mindkét ruhaujjam.