Várlak - A Fekete Füzet

Várlak 

 

Két szív közti katakomba,

denevéres, iszonyú táj.

Mégis meghívlak lakomba,

hogy házamban hazatalálj.

 

Sírokkal van tele az út,

s odvaiban sírok én is.

Kerestem én gyémántfalút,

de az ósdit hoztam mégis.

 

Ha végig tudsz menni rajta,

ott leszek a legvégén én.

A szívem nem jámbor fajta,

sziklaszirtes, avítt élmény

 

hoz el hozzám az utadon.

Én várlak a járat végén:

vad diskurzus vagy unalom,

s sziklaszirtes, avítt élmény.