Vallomás - Bis morgen

Daneel•  2022. május 13. 00:14  •  olvasva: 36

Vallomás


Olyan volt ő, mint egy tüske,

beleléptem, nem tagadom.

"A csipeszem rozsdás-szürke

karmával majd megragadom!"

Kutatgattam a sarkamon.


Eleinte szitkozódtam,

nem volt rajtam semmi furcsa.

Azt reméltem, elém hoppan,

mint szarvas a betonútra...

Hajnalodott a napnyugta.


(A lány felé fordulok.)


Te már régen nem vagy bennem,

s nem a pengéd, hiányod fáj.

Hülyén járok, nem felejtem,

hogy talpammal komisz voltál.

Bárcsak most is szurkálódnál!


Késő, tudom. A lét elfut,

az ember meg alig battyog.

Kísértenek az életút

mellé dobott pillanatok.

Nekem szólnak, s én hallgatok.


"Nem szerettem, nem szerettél,

sosem éltél, álmodoztál."

Papírba ölt, torz szenvedély

voltam mindig: csak félhomály.

Olcsó bor a kocsmárosnál.


Félig fehér, félig vörös,

egy flakonból öntöttek ki.

Írni kezdtem: egy göcsörtös

délibábba hazamenni.

Odabent nem zavart senki.


Tüske voltál, szúrt a szemed,

de édes volt a mosolyod.

Meggyógyított néhány sebet,

mi nélküled nem is volt ott.

Nyelved folyton panaszkodott.


Azt képzeltem, másmilyen vagy.

Azt képzelted, hogy más vagyok.

Szemedben a kietlen fagy

mögött tüzes csillag ragyog.

Azt reméltem, lángra kapok.


Azt reméltem, felélesztesz,

hogy kirángatsz álmaimból.

Azt remélted, szívemben lesz

szívednek egy nyugodt jászol.

Ahol boldog embert játszol.


A hold ragyog, a szív fakó,

a madarak elrepülnek.

A szerelem csak múlandó

ópiumja életünknek.

Befektettem, nem térült meg.


Bent maradtam a tornyomban,

figyeltem az idő röptét.

Ura voltam, rabja voltam,

délibábom sosem tört szét;

befogadta az öröklét.


Néha illeg, máskor billeg,

néha áldás, máskor billog.

Az udvarán kökörcsinek

alszanak még: pirkadni fog.

Álmodnak a lila szirmok.


Tüske voltál, beléd léptem.

Bárcsak újra megtehetném!

Erdőn, mezőn, járdaszélen

csak mezítláb lépkedek én.

Megszúrsz talán egy hűs estén.


A levelek barnák lesznek,

az ég azúr, a szád piros.

Csakis azt nem tehetnénk meg,

ami mindkét szívnek tilos.

Fent egy felhő könnyekkel mos.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Daneel2022. május 13. 07:52

@_nobody: Köszi!

_nobody2022. május 13. 07:38

Pont így...tudod mikor ilyen verseket olvasok, rájövök, hogy mekkora kontár vagyok. Gratulálok neked!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom