Utolsó - Chant du cygne

Utolsó

Az utolsó pohár pezsgő,
egy bánattól pezsgő szempár.
A könnyekből egy agg könyvtár
boltozata sejlik elő.

Minden könnycsepp egy történet,
a sors pedig tócsává lesz.
Kínkeservben megnyugvás ez:
véres vásznon egy csöndélet.

A hahota is csönddé lett,
mert ma komor lett a világ.
A fényessé csiszolt igák
táplálták a sötétséget.

Nem ragyogtak a csillagok,
nem volt kinek ragyogniuk.
A szív csak egy pöttömnyi lyuk,
hol az ember vakon vacog.

Tajgában is, tundrában is,
az ember mindenütt ember.
Emberarcú emberteher
a bánatban lelt katarzis.

Érzelmekből tűzijáték:
kormos fény az éjszakában.
A híd vasán zabolátlan
táncot tipeg a vak árnyék.

Azt kérdezik az emberek,
miért sötét az éjszaka?
Az Úr lenéz, és vén arca
fájón fagyos, ha pityereg.