Utazni - Ahol most állok

Utazni

Ha leejtjük a poharat, az eltörik.
Tengerré lesz a két kortynyi bor a padlón.
Hajóra szállunk, és sírköves ősökig
noszogat minket a bíborszemű alkony.

A vasmacskát az emlékekbe hajítjuk,
néhány poros könyv és focilabda mellé.
Molyrágta világ ez, mégis idilli zug,
s ha meglátogatjuk, könnyel tesszük szebbé.

Ringat néhány hullám, halk altatót dúdol,
s csörgőink odafent a bágyadt csillagok.
Egy szentjánosbogár elröppent hazulról,
s most a hold sarlóján csöpp szikraként vacog.

Becsukom a szemem, hogy elképzelhessem,
milyen is lehetne nyitott szemmel látni.
Egy szellő simogat, anyaként-kedvesen,
s vigaszom így, vakon is egy láthatárnyi.