Tóparti impresszió - Dúdol a múlt

Tóparti impresszió

Szomorúfűz lettem, a tó fölé hajló,
sóhajnyi Betlehem a csöndbe zárt zajszó,
a valósnak remélt cinegecsicsergés.

Csónakként hullámzok az idő habjain,
egy életnyi zápfog rágcsálja karjaim,
és húsomba szentélyt emel a feledés.

A templom harangja új misét pöfékel,
néhány ember-hangya útja a szentséggel
felmázolt falakig nekik a megváltás.

Itt kacsákat hallok, de nem értem őket,
testük csak andalog, mígnem porfelhő lett
sorsuktól pitymallik fent a hajnalparázs.