Tóparti idill - Covid

Daneel•  2021. december 15. 17:41  •  olvasva: 83

Tóparti idill

 

Itt hűvös van. Az árnyéknyi fa oldalán

hallgatom a madarak csiripelését.

Hogy miről énekelnek? Hála vagy magány

kósza hangjai szakítják a csendet szét?

 

Itt béke van. A Nap vértől forró öklét

ez az apró zug nevetve hárítja el.

Az árnyék eltűnik; egy percnyi öröklét

után a túloldalra távoznia kell.

 

Madarak éneke:

nem tudom, élek-e.

Múló árnyék zaja:

nappali éjszaka.

 

Itt, a tó nyugalommal megáldott partján

előbb eltéved, majd otthonra lel a csend.

Az idő is megáll, Petőfi és Koppány

bíbor űrhajóról figyelik a jelent.

 

Az élet gondjai az utca közepén

udvariasan megvárják a túrázót.

Tíz csepp vízbe burkolt mennyei tünemény

gyengéd leple óvja a békére vágyót.

  

A villamos csenget:

maradni nem lehet.

A kacsák ugatnak:

menjek vagy maradjak?

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!