Tavaszi eső - Hazamenni

Tavaszi eső

A fák, egy elmúlt kor őrző,
zöld palástban lesték az eget.
Sírt egy felhő, s a dühödt földre
könnycseppként esőt perlekedett.

Életillata volt a víznek,
a lombok kortyolgatni kezdték.
Szürke volt a világ, és sminkként
csobbant rá az égből a festék.

Gyászruhába bújt, kopasszá lett
a szmogtól sápadt, nyári erdő.
Az eső csak hullt, minden cseppje
száraz könnybe zárt búfelejtő.