Szavak itt, csere ott - Ahol most állok

Szavak itt, csere ott

Azt mondják, minden út Rómába vezet. A földút, a betonút, a rút. A kiskacsa is, mikor megérkezik Lengyelországba, csak ezt hápogja: Dzień dobry! Gdzie jest Rzym? Hogy választ kap-e, nem tudom. Nem az a kiskacsa szerepe, hogy megtalálja az anyját, hanem az, hogy eljusson Lengyelországba, ahol a jelen példában Róma is található. Mehet gyalog, taxival, akár repülővel is: az a lényeg, hogy megtegye azt az utat, amire rendeltetett. Pliccs-placcs, esik az eső, az olasz határ közelében pedig az emberek sopánkodnak. Az emberek szeretnek sopánkodni. Egyesek szerint ez VIII. Sopánkodusz római császárra vezethető vissza, aki a legendák szerint feltalálta a sopánkodást. Mások úgy vélik, hogy erről is a külföldiek tehetnek. A rút kiskacsák. Persze, ez is csak egy interpretációja a valóságnak. Ami nekünk rút kiskacsa, az másnak lehet prémium vacsora vagy a nagymama reinkarnálódott lelke is, nem ez a lényeg. Nem a rút kiskacsa a lényeg, nem az a fontos, hogy az anyjához készül. Csakis az, hogy az a szerepe, hogy odajusson. Ha ezt megteszi, teljes életet élt, mert odafent valaki kipipál a neve mellett egy rubrikát, és hirtelen teljes ember lett. Elnézést, teljes kiskacsa. Két feladata volt az életben. Megtalálnia ezt a szerepet, majd teljesítenie azt. Utána teljes szabadság vár rá, mert tudja, hogy felelősség már nem béklyózza meg. Mehet, ahova akar. Vagy maradhat is.