Sorskönyv - Dúdol a múlt

Sorskönyv

Vér csobog már minden koron,
csak a sírban lehetsz otthon.
Egy halk gyásznyi könnyé égett
propaganda a sors könyve;
lapozgasd csak, nem jelölt-e
egy áthúzott sor pont téged?

Nincsen tinta, csak izzadság,
nincsen ember, nincs igazság:
csak betűk állnak haptákban.
Katona lett a kérdőjel,
így kérdés sem tehető fel;
csak parancs van, zsarnokság van.

Az nem rag ott, csak bitófa,
némán lengő, halott strófa
az emberek vágyaiból.
Itt a vérem, írd meg magad!
Egy sóhajra legyél szabad,
míg az idő múlni iszkol.

Ez csak egy könyv, te meg te vagy.
A papír ég, kopik, megfagy.