Sambotel - Hazamenni

Sambotel

Légyként zümmög a félhomály,
rovarcsápos lápba holt táj
fabatkát sem érő csonkja
integet a holnapokra.

Benne úszom, vizes lettem,
mocsárszagú leheletem
rímmé rothad a papíron.
Bűntől bűzlik, hát megírom.

Volt egyszer egy szorzótábla,
internet lett nemsokára;
pszichózisra sör-cataflam,
hárombites modern magány.

Minden ilyen, tudod milyen,
tudni tudod, hinni hiszem.
Keresztelő Szent Félálom
hazugságát csókként várom.

Féknyúztintás címlapfotó
a boldogság: könnylefolyó
az istenek vécéjében.
Beleszartam, és megtértem.