Patyomkin boldogsága - Átmeneti időszak

Patyomkin boldogsága

Szemed tükrén keresztül tán szikrázik még valami,
mikor emlékeiden át múltnak hiszed a jelent.
Hulló, szürke hajad után kapsz, és titkon elrettent,
mikor a képzelt világod felváltja az igazi.

Itt nincsenek várak; régi házad is csak Patyomkin
dísze mögül hazudja magát többnek, mint ami volt.
A csapó csattan, s nyűgjeid, miket múltad megtorolt,
rögtön elbújnak, hogy csak derű maradjon odakinn.

Majd vihar jön. Öntöz ő, dörög s villámokat repít,
a díszlet pedig a felhőkig részegen oson fel.
Átázottan futsz be a házba, hogy az takarjon el -
de hiába, mert nem esővíz ez, csak a könnyeid.