Papírgalacsinok - Őszi színek

Papírgalacsinok

Bukott vagyok, csak andalgok
az életem poros útján.
Fogam vacog, az angyalok
kórusa vár holnapután.

Barlang vagyok, sötét dalok
visszhangoznak az odvamban.
Halni élek, élni halok,
tiszta szívem is mosdatlan.

Szenny a világ tarka kripták
előtt festett vászonképén.
Jákob, Izsák: agg Bibliák
közti ponyva, ha lennék én.

De te megfogsz, de te felfogsz
belém nézve valami mást.
Titkon elfogsz, és sosem fogsz
már szabadon; csak az írást

látod bennem, az életem
rímben úszó dallamcsokor.
Rabod lettem, egy ketrecben
firkálgattam. Halkan. Sokszor.

Fényem lettél, szentséges éj
örökké zord napnyugtámban.
Eltemettél, de szerettél,
mikor magam is utáltam.

Gonosz vagy te? Fajunk az-e?
Csak az Isten tudhatja ezt.
Ő meghalt-e? Ha nem, baj-e,
hogy bennem csak te vagy kereszt?