Palinta - Ahol most állok

Daneel•  2021. december 16. 13:00  •  olvasva: 90

Palinta


Hintázom. A világ porába

törlöm a lendülő lábamat.

Lázálom az idő folyása,

jelencseppekbe bújt áramlat.

 

Lendülök. Hangyányi a fasor,

s körülötte hangyaboly a sors.

Izeg a világ, alkonyatkor

a satnya nap aranyában korcs.

 

Megszépít, elcsúfít, megmutat,

a napfény attól szép, hogy igaz.

Lengek, s a porba alagutat

váj a lábamra tapadó gaz.

 

Hintázom. Egy moszkitó vagyok,

és dühödten lecsapom magam.

A falra lapítva acsargok

a létezésre gondolatban.

 

Vonat vagyok, tinta és ima,

a lelkem titkon eltévedt már.

Én itt ülök, s bennem a hinta

potyautasként a mennyben jár.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!