Nyakék - Chant du cygne

Nyakék

Nincs mit mondanom. A szó elrepül,
az ajkak pedig porrá vénülnek.
A hang tántorog, csönddé szenderül,
s figyelő szívünk barlangnyi üreg.

Elveszünk benne, kincset keresünk,
s cseppköveivel vésünk jeleket.
A szürke falak papírján kezünk
karcolva rajzolt emlékké dermed.

Nappá, bölénnyé s egy szőke lánnyá,
kit három kusza vonal jelképez.
Óvó szellemként zafír vigyáz rá,
s a szőke lányból fényes nyakék lesz.

Szebb lesz a napnál, mikor hajnalban
az álmos erdőn hortyog szelíden.
Mikor elkészül, elcsenem halkan,
s fém foglalatát könnyekkel hintem.