Neked - Délutáni éjjelek

Neked

 

Hülye voltam, ahogy te is,

én voltam a hülyébb talán.

Hattyúdalát búgó dervis

szívén voltál a Kánaán.

 

Pellérd szép volt, Pellérd rég volt,

messzi sziget az időben.

Apró kezed lágykék égbolt

sugarától volt időtlen.

 

Savanyúan néztél mindent,

szemed mindig összehúztad.

Ajkad olykor félrebillent,

mint aki egy mosolyt bújtat.

 

Elvittelek moziba a

Tini Nindzsa Teknőcökre.

Mégse küldtél el a francba,

csak kérdezted: felnövök-e?

 

Te tanultad meg helyettem

vizsgák előtt az anyagot.

Azt hiszem, nem értékeltem

azt, mi nekem megadatott. 

 

Természetes lett számomra,

hogy te mindig ott vagy nekem.

Segíthettél századszorra,

elmaradt a köszönetem.

 

Talán ezért mondtad egyszer,

hogy nem érzek feléd semmit.

Nyári nap volt, két vad ember

halandzsázik és veszekszik.

 

Alig tudom, hogy mi igaz,

s mit színezett ki az idő.

Szerettelek. Sovány vigasz

kimondani, mikor késő.

 

Hülye voltam, ahogy te is,

én voltam a hülyébb talán.

Bezárt viskót ki sose nyiss,

mert még belépsz az ajtaján!

 

Ezer dolgot másképp tennék,

egyvalamit viszont soha!

A kis mécses, mi bennem ég,

érted törne darabokra.