Napsugérhaj - Múzsa

Napsugárhaj

Az én vérem tükröződött a szemedben,
tudtam, hogy démoni vagy, már sokan mondták.
Megöleltél, majd a vágyaidtól lettem
a pokol tüzétől könnyező mennyország.

A pupillád ezer mesét mondó anya,
akit áhítattal, gyermekként hallgatok.
Vadságától édes csókod rablótanya,
melyben a fagyott idő eksztázist kattog.

Zafírból farigcsált porcelán a lelked,
mi százszor összetört, de drágakő maradt.
Hűs kézzel ragasztom össze, mint hópelyhet
a buckákat görgető, téli fuvallat.