Magányos sziget - Commerzbank

Magányos sziget

Hullámzik a hang, a szem megpihen,
és egymagamban úszom a habján.
Napfényes sötét, dúdoló Isten:
dallamcseppekbe szolmizált magány.

Te vagy a sziget: pálmás, homokos,
de én folyton csak elúszom tőled.
Mondd meg, a tenger miért komfortos,
ha emberként nem látunk sellőket?

A rádió zúg, visít és károg:
halálsikolynak is fals a dallam.
Én meg csak úszom, míg mindaz átfog,
ami te lennél emberalakban.