Magány - Átmeneti időszak

Magány 

 

Néha egy kicsit megrebben a függöny.
Olyankor én reménykedve nézek fel,
a párkányon hátha rabló térdepel.
De semmi: a szokásos, maró közöny.

Pedig még be is invitáltam volna!
"Vidd el a laptopom, csak beszélgessünk...
Ne indulj még, van ám itthon felesünk! "
Az ő baja, hogy ezt elszalasztotta...

Talán mások is ugyanígy éreznek.
Ha igen, akkor leszek én a rabló;
nem is kéne más, csak mondanivaló
és pofa, hogy velük önző lehessek.

De inkább beletörődöm a csendbe,
hisz mindennek megvan a maga bája.
Annak is, ha nem törnek be a házba,
és nem tűnik el a feles fele se. 

Mégsincs ebben semmi pozitív jelleg,
főleg, mert nincs, ki csöndem meghallgassa.
Olyan ez, mint egy néma tinta-hangja,
ki művét kiszáradt tollal írta meg.

Nemrég beláttam, hogy ez nem állapot,
így vettem magamnak egy plüssállatot.